Ter 11.29-33.7 

ÁBRAHÁM IZSÁK JÁKOB

 SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

LETÖLTÉS:

https://goo.gl/photos/WJYRgjpPQpUsq5pu8

 

Ter 11.29
Ábrám és Nachor megnősültek. Ábrám feleségét Sárainak hívták. Nachor feleségét Milkának. Ő Háránnak, Milka és Jiszka atyjának lánya volt.
Ter 11.30
Sárai azonban meddő maradt, nem voltak gyermekei.
Ter 11.31
Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaán felé. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. 

 Ter 12.1
Az Úr így szólt Ábrámhoz: "Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
Ter 12.2
Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel.
Ter 12.3
Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."

 Ter 12.4
Ábrám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki, s vele ment Lót is. Ábrám 75 éves volt, amikor Háránból elindult.
Ter 12.5
Ábrám vette feleségét, Sárait, az unokaöccsét, Lótot, minden vagyonukat, amijük volt és az összes szolgát, akiket Háránban szereztek. Azután elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek, s meg is érkeztek Kánaán földjére.
Ter 12.6
Ábrám végigvonult az országon Szichem városáig, Móre terebintjéig. A vidéken kánaániták laktak. Ter 12.7
Akkor az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Ezt a földet utódaidnak adom." Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
Ter 12.8
Innét tovább vonult a hegyvidékre, Bételtől keletre. Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak és segítségül hívta a nevét.
Ter 12.9
Majd tovább vonult a Negeb felé.

Ter 13.8
Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: "Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk.
Ter 13.9
Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra."
Ter 13.10
Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött - mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig.
Ter 13.11
Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól.

 Ter 14.1
Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernak, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében
Ter 14.2
ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával.Ter 14.14
Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte őket egészen Dánig.
Ter 14.15
Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték őket, Damaszkusztól északra.
Ter 14.16
Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt.
Ter 14.17
Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye).

 Ter 14.18
Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt.
Ter 14.19
Megáldotta és így szólt hozzá:
Ter 14.20
"Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Ő pedig tizedet adott neki mindenből.

 Ter 15.1
A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: "Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz."
Ter 15.2
Ábrám így szólt: "Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam."
Ter 15.3
És Ábrám így folytatta: "Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm."
Ter 15.4
Az Úr szava ezt mondta neki: "Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik."
Ter 15.5
Aztán kivezette, és ezt mondta neki: "Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket." Majd hozzáfűzte: "Ilyen lesz a nemzetséged."
Ter 15.6
Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra.
Ter 15.7
Ismét szólt hozzá: "Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Úrból, hogy ezt a földet adjam birtokul."

 Ter 18.1
Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.
Ter 18.2
Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt
Ter 18.3
és így szólt: "Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.
Ter 18.4
Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt.
Ter 18.5
Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat." Azok így válaszoltak: "Tedd, amit mondtál."
Ter 18.6
Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: "Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt."
Ter 18.7
Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el.
Ter 18.8
Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette.
Ter 18.9
Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."

 Ter 18.10
Az folytatta: "A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz." Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott.
Ter 18.11
Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai.
Ter 18.12
Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: "Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg."
Ter 18.13
Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: "Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok?
Ter 18.14
Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz."
Ter 18.15
Sára tagadta, és azt mondta: "Nem nevettem." De ő így válaszolt: "Igenis, nevettél."

 Ter 18.20
Ezért az Úr így szólt: "Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos.
Ter 18.21
Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom."
Ter 18.22
A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt.
Ter 18.23
Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal?
Ter 18.24
Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik?
Ter 18.25
Távol legyen tőlem, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan."
Ter 18.26
Az Úr így válaszolt: "Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek."
Ter 18.27
Ábrahám folytatta és így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok.
Ter 18.28
Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?" Így válaszolt: "Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne."
Ter 18.29
Erre ő folytatta beszédét: "De lehet, hogy csak negyven van." Ezt felelte: "Negyven miatt sem fogom megtenni."
Ter 18.30
Ő újra szólt: "Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek." Ezt válaszolta: "Ha harmincat találok, hát nem teszem meg."
Ter 18.31
Aztán újra szólt: "Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz." Így felelt: "Húsz miatt sem pusztítom el."
Ter 18.32
Ő folytatta: "Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak."
Ter 18.33
Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

 Ter 19.1
A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük,
Ter 19.2
és így szólt: "Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat." Azok így válaszoltak: "Nem, a szabadban akarunk éjszakázni."
Ter 19.3
De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek.
Ter 19.4
Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat.
Ter 19.5
Kihívták Lótot és így szóltak: "Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket."
Ter 19.6
Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött,
Ter 19.7
és így szólt: "Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot.
Ter 19.8
Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat."
Ter 19.9
Erre azok így kiabáltak: "El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük." Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót.
Ter 19.10
De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.
Ter 19.11
Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.

 Ter 19.15
Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: "Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen."
Ter 19.16
Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta őket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el őket.
Ter 19.17
Amikor kivezették őket, ezt mondták: "Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj."
Ter 19.18
Lót így szólt hozzájuk: "Nem, Uram,
Ter 19.19
hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom.
Ter 19.20
Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni - ugyanis elég kicsi -, hogy életben maradhassak."
Ter 19.21
Ő így válaszolt neki: "Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.
Ter 19.22
Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz." Ezért nevezik a várost Coárnak.
Ter 19.23
A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba.
Ter 19.24
Akkor Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára.
Ter 19.25
Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét.

 Ter 21.1
Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta.
Ter 21.2
Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt.
Ter 21.3
Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta.
Ter 21.14
Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott.
Ter 21.15
Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá.
Ter 21.16
Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: "Nem tudom nézni a gyermek haldoklását." Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni.
Ter 21.17
Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: "Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van.
Ter 21.18
Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem."
Ter 21.19
Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek.
Ter 21.20
Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett.

 Ter 22.1
Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte.
Ter 22.2
Akkor ezt mondta neki: "Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked."
Ter 22.3
Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki.
Ter 22.4
A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet.
Ter 22.5
Ábrahám azt mondta a szolgáknak: "Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok."
Ter 22.6
Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett.
Ter 22.7
Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: "Atyám!" Az válaszolt: "Igen, fiam!"
Ter 22.8
Ez azt mondta: "Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?" Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam." Így mentek tovább egymás mellett.

 Ter 22.9
Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte a fa tetejére.
Ter 22.10
Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát.
Ter 22.11
De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám!" "Itt vagyok" - felelte.
Ter 22.12
Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem."
Ter 22.13
Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett.
Ter 22.14
Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik".
Ter 22.15
Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz,
Ter 22.16
és mondta: "Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak.
Ter 22.17
Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját.
Ter 22.18
Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra."

 Ter 24.3
Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom.
Ter 24.4
Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!"
Ter 24.5
A szolga ezt válaszolta: "De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?"
Ter 24.6
"Óvakodj attól - felelte Ábrahám -, hogy a fiamat oda visszavidd....

Nézd, én a kútnál állok, és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni.
Ter 24.14
Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt.
Ter 24.15
Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán.
Ter 24.16
A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és ismét feljött.

Ter 24.25
Majd hozzáfűzte: "Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra."
Ter 24.26
Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,
Ter 24.27
és mondta: "Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett."

 Ter 25.30
Ézsau így szólt Jákobhoz: "Adj gyorsan ebből a vörösből, ebből a vörös (étel)ből itt, mert nagyon kimerült vagyok." Ezért elnevezték Edomnak.
Ter 25.31
"Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat" - válaszolta Jákob.
Ter 25.32
Ézsau így szólt: "Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?"
Ter 25.33
"Esküdj meg előbb!" - mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak.
Ter 25.34
Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.

 Ter 27.22
Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: "A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja."
Ter 27.23
Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását.
Ter 27.24
Megkérdezte: "Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?" "Az vagyok" - válaszolta.
Ter 27.25
"Tedd akkor elém - mondta -, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon." Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és ő ivott.
Ter 27.26
Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: "Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!"
Ter 27.27
Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: "Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. -
Ter 27.28
Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. -
Ter 27.29
Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. - Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged."

 Ter 28.10
Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment.
Ter 28.11
Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni.
Ter 28.12
Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta.
Ter 28.13
Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: "Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom.
Ter 28.14
Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe.
Ter 28.15
Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked."
Ter 28.16
Jákob fölébredt álmából és így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam."
Ter 28.17
Megborzadt, és azt mondta: "Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja."
Ter 28.18
Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá.

 Ter 33.1
Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között.
Ter 33.2
A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel.
Ter 33.3
Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez.
Ter 33.4
Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt.

Ter 33.5
Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: "Kik ezek veled?" "Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat."
Ter 33.6
Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak.
Ter 33.7
Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát.

Oldal: Ter 11.29-33.7
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat