KRIMIBE ÖLTÖZTETETT FEJTÖRŐK

(ÉLJEN KUN ERZSÉBET!)

Gyors munka
Az agglegény Kelemen úr, jót pancsizván szokása szerint a strandon, elhatározta, hogy hazamegy. Öltözőszekrényéhez érve azonban ijedten tapasztalta, hogy azt valaki felfeszítette, s eltűnt belőle a nadrágja, a zsebében volt pénzzel, igazolványokkal és kulcsokkal együtt. A fürdő igazgatósága természetesen nyomban értesítette a rendőrséget, amely kurta órán belül elfogta a tettest.
(Hogyan és hol?)
        GYORS MUNKA: Mivel a személyi igazolványból kiderült, hol akik Kelemen. s kulcsai is a tolvaj birtokába kerültek, feltételezhető volt, hogy az utóbbi megpróbálja
kifosztani a kárvallott lakását, abban a reményben, hogy Kelemen meg sem zavarja a munkában, minthogy nadrág nélkül nem mehet haza. A rendőrség tehát kivonult a lakásra, és ott elkapta a tettest, aki csak egyet nem vett számításba. Azt, hogy a nyomozók indokolt esetben rendkívül gyorsan lépnek akcióba.

A vihar
A gátőr egy viharos éjszaka utáni hajnalon gyanús idegenre bukkant a Duna mentén épült háza kertjének tövében, egészen a parton. Persze faggatni kezdte, hogyan került oda, mire az:
A Duna közepén, a ladikomban ért el a vihar, pont ezzel a házzal szemben. A csónak felborult, mindenem odalett, amikor itt a kert végében partot értem, örültem,
hogy a bőrömet meg tudtam menteni, no meg ezt a táskát, amely valahogy velem együtt sodródott partra. - Hallja-e! - mérte végig a hívatlan vendéget a gátőr. -

Ettől a mesétől maga nekem még gyanúsabb lett, mint eddig volt. (Ugyan miért ?)
   A VIHAR: Mert ha pont szemben a házzal borult fel a csónak, a táskát jóval lejjebb sodorta volna partra a víz, sőt az idegen is jócskán arrább ért volna partot, hisz folyóvizet - éppen mert folyik, és minden benne lévőt magával visz – egyenes vonalban átúszni a legjobb úszó sem tud. A férfiú tehát nem mondott igazat.

A kis hiba
- Önként jelentkezett a Redworth utcai rablógyilkosság tettese - jelentette Blum felügyelőnek a segédje. – Azt mondja, önvédelemből ölt, mivel az áldozat mindkét öklével rátámadt. Egy óra múlva aztán visszament a tett színhelyére, és látván, hogy a támadója valóban halott, mindenesetre lehúzta a gyűrűt az újáról, s elvette a pénzét is. Egyébként annyi valószínűleg igaz, hogy az áldozat akarta
megtámadni őt, mert amikor rátalálunk, tényleg mind a két keze ökölben volt.
Lehet, hogy maga szerint igaz ez a történet szólt Blum -, de szerintem van benne egy parányi hiba. (Mi lehet a hiba?)

           A KIS HIBA: Ha az áldozatnak ökölbe volt szorulva a keze, egy órával a halál beállta után nem lehetett az ujjáról lehúzni a gyűrűt, így hát e ponton feltétlenül sántít a vallomás.

A késdobáló vendége
Fellow felügyelő egy gyilkossági ügyben, nyomozván folyton beleütközött bizonyos Gyorskezű Joe nevébe, de nem ismerte ezt a Joe-t személyesen, és tudni is csak annyit tudott róla, hogy minden este a Késdobáló vendéglőben issza le magát. Elhatározta hát, hogy maga is odamegy, és titkon kifigyeli. De hogyan szegődjön a nyomába, ha nem ismeri? Hamarosan rájött hogyan. Mielőtt kilépett az irodájából, súgott valamit a segédjének. Aztán pontban este hétkor beült a vendéglőbe, és öt perc múlva, anélkül, hogy érdeklődött volna vagy bármivel feltűnést keltett volna, már tudta, ki a vendégek közül az, aki Gyorskezű Joe névre hallgat. (Hogy tudta meg, és mit súgott a segédjének ?)

             A KÉSDOBÁLÓ VENDÉGE: Azt súgta, hogy 7 óra után néhány perccel hívja fel a Késdobáló vendéglőt, és kérje Gyorskezű Joe-t a telefonhoz. Mivel ő maga 7-kor már bent ült, látta kit hívnak a fülkéhez, így aztán már nyugodtan nyomába szegődhetett az emberének.

A portás csodálkozik
Kleptomantiában volt egy gyár, ahol mindenki lopott. Köztudott volt a dolog, így a portást sem izgatta már túlzottan. Egyszer azonban felvettek egy új embert, aki alig,
hogy munkába állt, máris igyekezett egy talicskával a kapu felé. Új lévén a fiú, őt megállította a portás. Át is vizsgálta alaposan a talicskát, de semmi lopott árut nem talált benne, hát tovább engedte. Másnap megint jött a legény, talicskástul. A portás újra átvizsgálta, újra semmi nyom. Így ment ez napokon, heteken át. Végül a portás megunta a vizsgálódást, és elhatározta, hogy kifaggatja az ipsét.
-Hallja, koma! - állította meg. Ebben a gyárban mindenki lop. Csak nem akarja bemesélni nekem, hogy maga az egyetlen, aki nem lop? Nyugodjon meg, én is lopok. De, ahányszor átvizsgálom ezt a fránya talicskát, sosincs lopott holmi benne. Akkor hát mit lop? (Valóban! Mit?)

    A PORTÁS CSODẢLKOZIK: Magát a talicskát lopja, üresen. Mindennap egy talicska, az is valami!

A száZas
Két fiatalember belépett egy presszóba. Látszólag nem ismerték egymást, mert külön-külön asztalhoz ültek. Az egyik kért egy feketét, meg egy pohár szódát. A másik egy üveg sört, amit nyomban megivott, fizetett, s ment. Hamarosan a feketét kért ifjú is intett a pincérnek, hogy fizetni akar. A pincér jött, elvette a pénzt, és visszaadott. Ez rövid lesz!- számolgatta a vendég a visszajárót. - Én százast adtam, maga meg húszból adott vissza. Szó szót követett, jött az üzletvezető.
- Egész biztos százast adtam - erősködött a vendég. -
Az volt az egyetlen százasom. Emlékszem, reggel még ráírtam a barátnőm telefonszámát, mert nem volt nálam más papir. A szám 362-308.
A pincér megnézte a tárcáját, valóban benne lapult a százas, amin a telefonszám volt. Bocsánatot kért hát, és visszaadta a vitatott összeget. De amikor a vendég távozott. utánament, és visszakérte a pénzt. Méghozzá jogosan. (Mi jogon?)
                 A SZÁZAS: Utána lesett a vendégnek, és látta, hogy azt az utca végén várja cinkostársa, az az ifjú, aki sört rendelt. Így beigazolódott gyanúja, hogy a két legény összejátszott, vagyis a másik adta a telefonszámmal megjelölt százast, amit tovább maradt társa aztán követelt. Meg is lett volna a fiúk haszna, ha sikerül a trükk, de mivel a pincér átlátott a szitán, bizony pórul jártak.

A Jaguár
Amikor a felügyelő elindult a tett színhelyére, éppen eleredt az eső. Kiadós nyári zápor volt, úgy ömlött, mintha dézsából zúdulna alá. De a derék öreg rendőrtisztet legkevésbé sem zavarta meg holmi égi áldás. Így tiz perc múlva már csöngetett a férfinál, aki a rendőrségre telefonált.
- Csak nem magáé az a csodálatos Jaguár a kapu előtt?- kérdezte, miközben szeme végigsiklott a szobán.
- De az enyém - mondta a férfi. És cseppet sem csodálatos, mert három napja bedöglött, azóta mozdulatlanul itt áll.
- Az lehetetlen ! - nézett rá gyanakodva a felügyelő.
(Vajon mit láthatott, hogy nem hitt a férfiúnak ?)
         A JAGUÁR: Tudjuk, hogy eleredt tíz perce az eső, és kiadós záporrá kerekedett. Ez az eső a megoldás kulcsa. Elég volt a kocsi alá néznie a felügyelőnek (s biztos alá is nézett), hisz egy éles szemű nyomozót minden érdekel, már felfigyelhetett valamire. Nevezetesen arra, hogy ha száraz a kocsi alatt a flaszter, régen ott áll, míg ha vizes alatta a kövezet, már az eső eleredése után álltak vele a kapu elé. Nyilván az utóbbi eset forgott fenn, így a felügyelő okkal-joggal vonhatta kétségbe beszélgető partnere állítását 

A járőr jelent
Egy belga kisváros bankjának trezorjából ismereten tettesek elvittek három mázsa ezüstöt. A gyorson riasztott rendőrség elrendelte az országos körözést, s alig félóra, múltán egy járőr már jelentette is, hogy a városmenti erdőben üresen áll egy lezárt kocsi, ami nem biztos hogy olyan üres, amilyennek látszik, sőt nagyon valószínű, hogy az elrabolt ezüst van benne. Kiderült, hogy a gyanú megalapozott. De mitól lett a járőrnek gyanús a kocsi, ha egyszer üres volt sem emher nem üllt sem ezüst vagy más árulkodó holmi nem látszott benne?
(Nos, mitől?)

                A JÁRŐR JELENT: A kocsi csomagtartója túl volt terhelve, ezért a hátsó része lesüllyedt, szaknyelven szólva: leült. Mivel az elrablott ezüst súlyra sokat nyomott, s teli csomagtartóval ok nélkül nem szokás az erdőben ,„felejteni" egy kocsit, a járőr ésszerűen következtetett, amikor úgy gondolta, a rablók az erdőt választották rejtekhelyül, azt hívén, az ott parkoló autó senkinek sem szúr szemet.

Életfogytiglan
A fejedelem egyszer meglátogatott egy börtönt, és az egyik életfogytiglanra
ítélt rab annyira megtetszett neki, hogy megparancsolta, engedjék el büntetése felét, és a parancs végrehajtásával a börtönigazgatót bízta meg.
Az igazgató nem mert feleselni a fejedelemmel, de midőn magára maradt. teljesen kétségbeesett. Mert ugye, ha valakit tíz vagy húsz évre ítéltek, annak el lehet engedni a büntetése felét. De hogyan lehet elfelezni egy életfogytiglan tartó bün-
tetést, amikor az ember azt sem tudja meddig tart az életfogytiglan, azaz meddig él a rab?! Szerencsére Szavatartó Sam volt arab neve, és valóban mindig betartotta, amit ígért, így a börtönigazgató mégis végrehajthatta a kényúr parancsát.
(Mi volt az egyetlen módja annak, hogy esélye legyen az
életfogytiglani büntetés felének elengedésére?)

             ÉLETFOGYTIGLAN: Megengedte a rabnak. hogy egy napot fogházon kívül töltsön, szabadon. egy napot megint a fogházban, újabb napot ismét szabadon és így tovább. Ha Sam szavát adta, hogy közben nem szökik meg, biztos mindig rendben visszatért, hisz jelleméből következett, hogy betartja, amit ígért.

A piros fonál
Amikor a felügyelő a helyszínre ért, a segédje már javában tevékenykedett.
- Öngyilkosságnak tűnik - jelentette. - A férfi neve Thomas. Mikor a járőr rátalált, a hátán feküdt, itt a pad előtt. Pisztolya a kezében. Szíven lőtte magát. Ahogy a revolver biztonsági záråt kinyitottam, a bűnjelekhez mellékelt piros fonalat találtam rajta. Szabad szemmel is megállapítható, hogy a fonal Mr. Thomas pulóverjéből való,
- Meglehet - mondta a felügyelő.De ha igaz, amit mond, akkor ez mégsem öngyilkosság. Akkor ezt az embert meggyilkolták.
(Miből derül ki, hogy önmaga nem lőhette szíven magát?)
           A PIROS FONÁL: Ha a felügyelő segédjének kellett kinyitnia a revolver biztonsági zárát. akkor az áldozat ezzel a fegyverrel nem lőhetett, mert hogy a szívlövés után maga biztosítsa fegyverét, az ugyebár lehetetlen.

Oldal: MINIKRIMI 41-50
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat