KRIMIBE ÖLTÖZTETETT FEJTÖRŐK

(ÉLJEN KUN ERZSÉBET!)

Liftrapszód Liftrapszódia
Arthur, a Liliput Színház törpenövésű, de csinos és nemes arcvonású fiatal bonvivánja egy, őszi estén megölte bátyját. Aztán elment a rendőrségre, hogy feljelentse magát.
-Vágjon bele a vallomásába!- szólította fel az ügyeletes tiszt.- Mikor szánta el magát a tettre és miként hajtotta végre?
- Azt hiszem, ezt nevezik előre megfontolt szándékkal, elkövetett emberölésnek- mondta Arthur szenvtelen hangon, s a jegyzőkönyvvezetőre nézett, aki már ott ült az írógépe mellett. - Gondosan előkészítettem mindent. Megszereztem a gyorsan ölő mérget. Valami cián preparátum volt. Jó előre megbeszéltem a bátyámmal, hogy meglátogatom, s vettem egy palackkal a kedvenc borából is, mert abba szántam a mérget. Aztán a megbeszélt napon szépen nyugodtan oda sétáltam a házhoz, amelynek hatodik emeletén a bátyám lakott. és beszálltam a felvonóba. Három emeletet mentem liften, hármat gyalog, majd bekopogtattam az ajtón, mert
a csengőt nem értem fel.
-A méreg akkor már a borban volt?
- Igen. Egy injekciós fecskendő tűjével juttattam bele.
Meg sem látszotta szúrás a lezárt üveg dugóján.
- Hogyan fogadta magát a bátyja?

- Jókedvűen. Felemelt, és megcsókolta az orromat, ami régi szokása volt. Ő ugyanis nem maradt vissza a növésben, mint én. Már tizenhat évesen atléta termetű daliává serkent. Még a pillantásom is alig ért fel hozzá, amikor gyermek korunkban rajongva ránéztem. Mert akkor még rajongtam érte, kérem. És sokáig később is.
- Maradjunk a bornál. Átadta? - Persze. Rögtön, ahogy letett a földre. Szerfelett meg-
örült az italnak. Ki is húzta azonnal a dugóját, és poharat se keresve, jót húzott a flaskából.
- Azonnal összeesett. Alig tudtam elugrani alóla, különben agyonnyom. Ami tán nem is lett volna baj. De hát sajnos jók a reflexeim.
- De az égre, ember! Miért tette?
Volt egy partnernőm, Klotild. Ő volt a mindenem törpe, mint én, de maga az eleven világcsoda. Imádtam, mint senki embert még. És a bátyám egy hónappal az
esküvőnk előtt elcsábította.
- Hát ezért? - Nem. Nem ezért. Annyira szerettem Klotildot, hogy nekem csak az ő boldogsága volt fontos, Ha megtalálta volna ezt a boldogságot a bátyám mellett, szolgáltam volna holtomig mindkettőjüket. De a bátyámnak nem kellett
Klotild. Számára csak hecc volt ez a kaland. Sosem volt még ilyen pici nővel dolga, kíváncsi volt rá, magába tudja-e bolondítani. Aztán amint sikerült, kinevette és kidobta. Klotild finom lelke nem viselte el a szégyent. Öngyilkos lett. Őt bosszultam meg. - Akar egy feketét? – kérdezte a rendőrtiszt, akit szokatlanul elgondolkodtatott a történet, és azon kapta rajta magát, hogy életében először együtt érez egy gyilkossal. De volt egy összetett kérdés, ami még hivatalból is izgatta. Vajon miért csak három emeletet ment fel Arthur liften? Miért tette meg a lakáshoz vezető út második felét gyalog? (Amíg a tettes eldönti, kér-e feketét, ön döntse el mi a válasz erre a miértre. A rendőrtiszt magától kitalálta a feleletet. Miért ne találhatná ki ön is?)
LIFTRAPSZÓDIA: Azért ment csak félútnyit liften, mert a harmadik emeletre indító gomb felett elhelyezett nyomógombokat - törpe lévén - nem érte fel a kezével.

Ördögi játék
Még a középkorban történt, hogy egy kapzsi öregember találkozott az úton egy csintalan kisördöggel.
- Megcsókolnád-e a patámat, apó?, - kérdezte az ördögöcske.
- Csókolná ám a vasorrú bába, az is csak boszorkányszombaton - mordult rá az öreg.
- Pedig ahányszor megcsókolnád, annyiszor kétszereződne meg a dukátjaid száma a zsebedben- kacsintott rá az ördögfióka. - Igaz, hogy amiért ilyen nagy szerencsében
részesítelek, nekem is fizetned kéne huszonnégy dukátot csókonként, de még így sem tűnik rossz üzletnek az ajánlatom. Ha mégsem állsz rá az alkura, lelked rajta. Én ugyan nem kényszerítelek ! - s tettette magát, mintha menni akarna.
Az öregember azonban vállon ragadta.
- Igazat beszélsz? - csillant fel benne a kapzsiság.
- Próbáld ki magad! - mondta a kisördög, a patáját nyúitva. Az öregember most már habozás nélkül megcsókolta, s valóban megtörtént a csoda. Egyszeriben kétszer annyi dukát lett a zsebėben, mint amennyi azelőtt volt. Gyorsan leszámolt belőlük huszonnégyet az ördögnek, aztán újabb patacsókkal próbálkozott, és mivel pénze ismét megkétszereződött, megint huszonnégy dukátot adott. Majd a maradékot a zsebébe süllyesztve, elhelyezte a harmadik csókot a sátáni patán. De amikor ezután a forduló után is lerótta huszonnégy dukát adósságát, szomorúan kellett tapasztalnia, hogy - bárha zsebének tartalmát az utolsó pata-puszi is megkétszerezte - egyetlen huncut dukátja sem maradt. (Kérdés, hány dukátja lehetett az öregembernek, mielőtt
a kis ördöggel találkozott ?)

ÖRDÖGI JÁTÉK: Huszonegy.  

Western

Valóban meg kell operálni a feleségemet? – kérdezte a texasi gengszter az orvost.
- Sajnos meg.
- Hát én nem bánom!- mondta a gengszter. - De jelen akarok lenni a műtétnél, mert ha ez az asszony meghal a keze alatt, én magát a következő percben lelövöm.
- Oké!- bólintotta doktor- Jöjjön be. - Azzal előrement, és a már kikészített műszerek mellé letett egy revolvert is.
- Magának minek a fegyver? - érdeklődött a gengszter.
(Mit gondol: mit válaszolt a doktor ?)
          WESTERN: Szükségem lehet rá - válaszolt az orvos. Mert ez a műtét ugyan egyáltalán nem veszélyes, de ha a beteg mégis meghalna a műtőasztalon, azt én jó néhány másodperccel hamarabb tudom meg, mint maga. 

Tojáskrimik
Piff és Puff, a két magándetektív egymáson is szívesen csiszolta az elméjét.
- Mit csinálsz? - hívta fel egy nap Puff kollégáját, Piffet. - Épp reggelizem - mondta Piff. – Főztem magamnak egy teát meg egy lágytojást. Aztán alig, hogy enni kezdtem, olyat láttam, amit előttem még senki ember fia.
- Én tudom, mit láttál.
- És te is láttad?
- Sajnos nem. Viszont én is tojást szoktam reggelizni, noha nincsenek tyúkjaim, sosem veszek, és ajándékba sem kapok tojást. Lopni meg ugyebár nem szoktam. Még madártojást sem a fáról.
- Minek is lopnál? - nevetett Piff, aki megértette, mire megy a játék.

(Nos mire ment?  Mit látott Piff, amit előtte még senki ember fia nem látott? És hogyan jutott Puff tojáshoz, ha nincsenek tyúkjai, s nem vett, nem kapott, nem is lopott tojást?)
                   TOJÁSKRIMIK: Piff, midőn asztalhoz ülvén lefejeztea lágytojást, meglátta a tojás belsejét, amit előtte még senki emberfia nem látott. Paff meg attól, hogy nem tartott tyúkokat, még nyugodtan nevelhetett kacsát vagy más baromfit, s nyilván ezek tojását ette reggelire.

Plágium
Az angol dr. John Hill többek között arról vált orvosként híressé, hogy ha egy kollégája elmesélte neki valamelyik érdekes esetét, azt amint tehette, saját tapasztalataként publikálta.
Az egyik orvos elhatározta, hogy bosszút áll rajta, s amikor legközelebb találkoztak, félrevonta dr. Hillt.
- Fantasztikus esetem volt! - kezdte. - Bemegyek a cipészemhez, ott egy törött lábú matróz. Egész friss törés volt, két perce esett el az ipse. De hát nálam még táska sem volt. Gondoltam egy merészet, és a suszter csirizével összeragasztottam a törést, aztán rögzítő kötést alkalmaztam, és csodák csodája, a matróz néhány óra múlva úgy használta a lábát, mint azelőtt.
- Valóban fantasztikus! - mondta dr. Hill, és mivel a kollégát megbízható embernek tartotta, jó szokása szerint cikket kanyarított a hihetetlen történetből, persze úgy,
mintha azt a bizonyos csirizt ő próbálta volna ki. Alig jelent meg az orvosi lapban a cikk, kapott a mesemondó orvostól egy levelet.
(Mit gondol, mi állt benne?)

                 PLÁGIUM: A levélnek a következő volt a szövege: „,Kedves Hill Doktor! A minap, amikor azt a csirizzel megoldott esetet közöltem önnel, elfelejtettem megmondani, hogy a matróz eltört lába faláb volt.'"

Ferkó fifikája
Fergeteg Ferkó kétségtelenül útonálló volt, de pisztolyt vagy dorongot nem fogott senkire. Neki az volt a módszere, hogy az eszével bűvölte ki a pénzt az országút vándorainak zsebéből. És még azt is megnézte, kivel kezd. Szegény embert sosem fosztott ki az utolsójából, hisz szegénylegényként lódult a pályának maga is.
Hej. hol van már az a régi jó betyárromantika? Hol a sok becsületes betyár? Mert Ferkó az volt csakugyan. Mire megöregedett mégis szép kerek vagyona nőtt. No meg felnőtt a két legény fia.
- Ideje lenne végrendeletet írnom - gondolta Ferkó, akit akkor már Ferkó bácsinak szólítottak, de Ferencnek sose, mert valahogy ősz üstökkel sem illett betyárindu-
latához e név.
- Bizony meg kell írnom a testamentumot - gondolta aztán másnap is, és mire harmadszor gondolta volna, meg is írta.
Ha megírta, jól tette. Mert tán hússzor sem kelt fel a Nap, halálba szenderedett.
Eltemette a két fia tisztességgel, s siratta a fél falu még fertálynapot, de végül csak fel kellett bontani azt a híres testamentumot.
Ez állt benne:
Tudja mindenki, aki tudja, hogy van két fiam. Mindegyiknek van egy lova. Az a kívánságom, hogy amint szememet lehunyom, gyermekeim pattanjanak nyeregbe, és fáradhatatlan igyekezettel, minden pihenő nélkül lovagoljanak Egerbe. Amelyikük lova később ér be a városba, arra száll egész vagyonom."
A két fiú tanácstalanul egymásra bámult.
- Hogy-hogy később? - ámuldoztak.- Apánk idős ember volt, és már nagybeteg Bizonyára rosszul fejezte ki magát. Töprengtek, gondolkodtak, egyszercsak a fiatalabb fiúban felvillant valami. Meg is súgta a bátyjának, hogy mi jutott eszébe, mire az azonnal nyergeltetett.
Pár perc múlva a két testvér lóhalálában kivágtatott a kapun.
(Vajon melyikük örökölte a vagyont?)

   FERKÓ FIFIKÁJA : Az, amelyik előbb ért Egerbe. A fiatalabb testvér ugyanis rájött, hogy egymás lován kell lovagolniuk, nem a sajátjukon, így annak a lova fut be később, aki előbb jut oda, hisz annak a lova a másik alatt van.
Zsákmány stanicliban
Picula és Pacula általában együtt jártak betörni. Pacula okosabb volt, Picula ügyesebb, így jól befoltozták egymásban a fogyatékosságokat, s ha közösen dolgoztak, többnyire gazdagabb zsákmányra tettek szert. Egyszer különösen nagy fogás ütötte a markukat. Az egyik lakásban, ahová belopakodtak, találtak egy gyűrött
papirú cukorkás zacskót, afféle staniclit, amelyben 48 gyémánt volt.
- Csak össze ne vesszünk a végén rajtuk - mondta Picula, amikor már hazafelé baktattak. - Az egyik gyémánt ekkora, a másik akkora, a harmadik amakkora, még véletlenül sincs köztük két egyforma így szinte lehetetlen a stanicli tartalmát igazságosan úgy megfelezni, hogy mindkettőnknek egyforma érték jusson. Akkor meg hogy osztozzunk?
- Úgy, hogy egyikünk oszt, másikunk választ – mondta Pacula. (Ezt meg miként értette?)
                    ZSÁKMÁNY STANICLIBAN: A választó kimegy a szobából, az osztó bent marad, és a tőle telhető legigazságosabban két 24 darabos kupacot rak a 48 gyémántból. Aztán a két kupacot két különböző helyre teszi. Mondjuk az egyiket az ágy elé, a másikat a kályha elé, majd kimegy a társához, és megkérdezi, hogy látatlanban melyik kupacot választja, az ágynál vagy a kályhánál levőt. Az megmondja, hogy melyiket, azzal mind a ketten újra bemennek a szobába, ahol a választó elveszi a maga kupacát, s az osztónak marad a másik. Így a döntés a sorsra meg a szerencsére van bízva, és egyik fél sem tehet a másiknak szemrehányást.

Félmunka
Két szenzáció hozta izgalomba egy papírtrombitáktól hangos szilveszteri éjszakán a kis Törcsrév utcai lakóit. Az alvégen lévő egyik házának tetőszerkezete kigyulladt egy elhajitott petárdától, a felvégén lévő egyik házába meg betörtek.
A petárda remekül működött. Csak úgy lobogott a tető. A betörő viszont csak amolyan félmunkát végzett, az ékszereknek még a negyedét sem vitte el, mert idő előtt, nagy sietve távoznia kellett a lakásból.
(Ugyan hová sietett? Netán randevúja volt egy szőke démonnal? Vagy megzavarta a munkájában valami?)
                        FÉLMUNKA: Természetesen a másodiknak említett ok késztette távozásra. Békésen fosztogatott épp, amikor szirénázó autók hangját hallotta. Erre riadtan elmenekült, azt hívén, a rendőrség tör rá, noha csak a tűzoltók jöttek utca túlsó felén égő tetőt eloltani.

 

Tévékrimi
Ildikó budai lakásába váratlanul betoppant Hamburgból egy ismerős házaspár.
- Épp jókor jöttetek !-  ültette le őket a hallban, ahol a tévé volt

- Ugye ismeritek Derrick felügyelőt?
- Már hogyne ismernénk! - mondták a németek.

Hiszen egy német krimisorozat hőse, havonta többször is ott nyomoz a képernyőinken. Hát most viszontláthatjátok- kapcsolta be a televíziót Ildikó - Ugyanis ezen a képernyőn is egy Derrick-film következik. A következő pillanatban valóban láthatóvá vált a derék Derrick. A német vendégek azonban a krimi elejéből alig láttak valamit, mert görcsöt kaptak. (Milyen görcsöt?)
        TÉVÉKRIMI: Nevetőgörcsöt, mert ellenállhatatlanul komikusnak találták, hogy Derrick, aki eladdig mindig anyanyelvükön , szólt , hozzájuk, ezúttal egy kukkot sem tud, németül,viszont perfekt magyarsággal povedál.

A 17 teve
A kádi hírét vette, hogy három testvér összeverekedett apja hagyatékán. Magához rendelte a három legényt, és jól leteremtette mindhármukat.
- Nem szégyellitek magatokat összeveszni az öröksége- teken, ti átokfajzatok? - mennydörögte. - Ismertem az apátokat. Tisztességes ember volt. Miért nem tudtok hát megosztozni tisztességgel ti is?

- Mert lehetetlen tisztességgel megosztoznunk, ó kádi! - borult lába elé a legnagyobb fiú. - Apánk 17 tevét hagyott ránk azzal, hogy én kapjam az állatok felét, a korban utánam következő öcsém a harmadát, a legkisebb testvérem a kilencedét. De akárhogy számolunk, nem tudunk egyességre jutni, mert tizenhetet sem elfelezni, sem hárommal vagy kilenccel maradéktalanul osztani nem lehet. Tégy hát igaz-
ságot magad. - Teszek is!- mondta a kádi. - Elvégre azért ülök itt és mivel Allah jóvoltából nekem is vannak tevéim, már tudom is hogyan.
(Milyen megoldást talált ki?)
              A 17 TEVE: Adott a fiúknak kölcsönbe egy tevét a sajátjaiból, így azok átmenetileg 18 teve felett rendelkeztek. A 18-at elfelezve, 9 állatot kapott a legidősebb legény, a 18 harmada, azaz 6 jutott a, középsőnek, a legkisebb meg a 18 kilencedeként elvitt 2 tevét. Mivel 9+-6 + 2 összesen 17, az osztozkodás végén az épen megmaradt 18-ikat vissza adhatták . a kádinak, így a kölcsön is elrendeződött, és mindenki elégedett volt. (Matematikailag persze nem pontos a számítás, de itt nem is a matematikai megoldás a lényeg, hanem a trükk, azaz a megoldás szépsége. Annál is inkább, mert matematikailag maga a végrendelet is abszurd. Valaminek a fele, a " harmada meg a kilencede ugyanis mindössze 17/18-ad része az egésznek; ilyen arányban tehát az egész teveállományt : eleve nem lehet felosztani az örökösök között.) . 

 

 

Oldal: MINIKRIMI 61-70
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat