ÍTÉLET

ÍTÉLET

SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

LETÖLTÉS:

https://goo.gl/photos/pu3iMgUpVufVt14d8

Lk 22.66
Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították.

Lk 22.67
"Ha te vagy a Messiás - szólították fel -, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el.
Lk 22.68
Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek.
Lk 22.69
De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni."
Lk 22.70
Erre egyszerre közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok."
Lk 22.71
"Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából."
Lk 23
Lk 23.1
Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték.
Lk 23.2

 Jn 18.29
Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük: "Mivel vádoljátok ezt az embert?"
Jn 18.30
"Ha nem volna gonosztevő - felelték -, nem hoztuk volna eléd."
Jn 18.31
Pilátus szabadkozott: "Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!" De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."
Jn 18.32
Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.

 Jn 18.33
Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
Jn 18.34
Jézus ezt felelte: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?"
Jn 18.35
"Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?"
Jn 18.36
Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való."
Jn 18.37
Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra."
Jn 18.38
Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "Én nem találom semmiben bűnösnek.

 Lk 23.7
Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott.
Lk 23.8
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében.
Lk 23.9
Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre.
Lk 23.10
A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták.
Lk 23.11
Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.
Lk 23.12
Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.

 Lk 23.13
Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet,
Lk 23.14
s így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.
Lk 23.15
És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Lk 23.16
Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom."
Lk 23.17
Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot.
Lk 23.18
Az egész nép ezt ordította: "Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!"
Lk 23.19
A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe.
Lk 23.20
Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
Lk 23.21
De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!"
Lk 23.22
Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom."
Lk 23.23
De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre.
Lk 23.24
Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek.
Lk 23.25
Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.

 Jn 19.1
Erre Pilátus előhozatta Jézust és megostoroztatta.

 Jn 19.2
A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá.

Jn 19.3
Aztán elé járultak, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Majd arcul ütötték. 

  Jn 19.4

Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek."
Jn 19.5
Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!"

 Jn 19.6
Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek."
Jn 19.7
De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"
Jn 19.8
Ennek hallatára Pilátus még jobban megijedt.
Jn 19.9
Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézustól: "Honnan való vagy?" Jézus nem válaszolt neki.
Jn 19.10
Pilátus kérdőre vonta: "Nekem nem felelsz? Hát nem tudod, hogy hatalmam van rá, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszíttesselek?"
Jn 19.11
Jézus csak ennyit mondott: "Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki a kezedre adott, nagyobb a bűne."

Mt 27.24
Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!"
Mt 27.25
Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"
Mt 27.26
Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

 Jn 19.16
Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Ezzel átvették Jézust.

Jn 19.17
Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.

 

 Lk 23.26
Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.

 

  Lk 23.27
Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
Lk 23.28
Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok,
Lk 23.29
mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak.
Lk 23.30
Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el!
Lk 23.31
Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"
Lk 23.32
Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele.

 

 

Oldal: ÍTÉLET
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat