KRIMIBE ÖLTÖZTETETT FEJTÖRŐK

(ÉLJEN KUN ERZSÉBET!)

Vendég teára
Mondja csak el még egyszer, hogy miért fogott gyanút! - szólította fel Trust felügyelő Miss Swaint, amikor Mrs. Listent már elvitték a mentők.
-A nagynéném meghívott teára - kezdte készségesen újra a lány -, és amikor a megbeszélt időpontban beléptem a szobába, csodálkozva láttam, hogy a rekamién hever, mélyen alva, holott délután sosem szokott lefeküdni, legkevésbé
akkor, amikor vendéget vár. Gyengéden megsimogattam az arcát, hogy felébresszem, s mivel erre sem mozdult, erőteljesen rázni kezdtem, de hasztalan. Ekkor pillantásom az éjjeliszekrényre esett, s észrevettem, hogy az altatóból, amit

tegnap váltottam ki neki, Csak egy-két pirula maradt az üvegben. Ennyi elég volt, hogy a telefonhoz ugorjak, és felhívjam a mentőket.
Igen helyesen, mert az orvos szerint ezzel valószínűleg megmentette a nagynénje életét. Most már csak azt kéne eldöntenünk, hogy maga az idős hölgy vett-e be túl sok altatót, öngyilkossági célból vagy gyilkossági kísérlet történt, azaz más keverte a pirulákat ételébe, italába.
- Nem hiszem, hogy a nagynéném pont most akart volna öngyilkos lenni - vélte Miss Swain.
-Én sem hiszem!- mondta Trust felügyelő, aki egy zsebkendővel közben óvatosan megfogta az orvosságos üveget, amiben az altatópirulák voltak, és nagyítóján át nézegetni kezdte. - Szinte biztos, hogy gyilkossági kísérlet történt.
(Ezúttal két kérdésünk is van: 1. Miből feltételezte Miss Swain, hogy a nagynénje ezen a délutánon nem tervezett öngyilkosságot? 2. Mit látott vagy nem látott a felügyelő az orvosságos üvegen, amiből gyilkossági kísérletre gyanakodott?)

         VENDÉG TEẢRA: 1. Ha valaki öngyilkos akar lenni. nem hív vendéget teára, ha már hívott, nem a vendég jötte előtt veszi be a mérget. 2. Amennyiben az előbbi körülményt figyelmen kívül hagyjuk, és csak az üvegre koncentrálunk, akkor a felügyelő gyanúját egy körülmény kelthette fel, jelesen az, hogy az üvegen egyetlen ujjlenyomat sem volt: Mrs. Listené sem, holott legalább az övének rajta kellett
volna lennie. Nyilván a tettes törölte le gondosan az üveget, hogy saját ujja nyoma el ne árulja. A gyanú tehát ez esetben is jogos.
Gyerek-krimi
Gusztika szüleinek egyik este el kellett menniük otthonról. Korán megvacsoráztatták hát a gyereket, este nyolckor lefektették, s meggyújtván az ágya melletti olvasólámpát, a keze ügyébe tették az aznap vásárolt Verne-kötetet azzal, hogy egy jó órát olvashat, de kilenckor, legkésőbb fél tízkor eloltja a villanyt.
A gyerek mindent megígért, s ahogy az előszobaajtó be- csukódott, boldogan olvasni kezdett. Szülei úgy háromnegyed tizenegy tájt tértek haza. A lakás sötét volt, Guszti látszólag mélyen aludt, még horkolt. is. Édesanyja, az ablakon beszűrődő fényben odalépett az ágyhoz, hogy megcsókolja, a következő pillanatban azonban
fájdalmasan felszisszenve a karjához kapott.
- Hadd abba a horkolást, és ne tettesd, hogy alszol – szólt mérgesen a gyerekhez. Hisz csak akkor oltottad ela lámpát, amikor a kulcscsörgést meghallottad a zárban!
(Honnan tudta, hogy a kisfiú nem tartotta be a kilenc körüli lámpa oltásra vonatkozó ígéretét?
                  GYEREK-KRIMI: A mama azért szisszent fel, és azért kapott a karjához, mert a villanykörte megégette. Ha a gyerek kilenc körül eloltotta volna a lámpát, az izzó már semmiképp nem lett volna forró. Abból, hogy égetett, feltételezte, hogy a kisfiú az utolsó percig olvasott, csak a kulcszörgésre oltotta el a villanyt.

Bankók a tárcában
Pocket felügyelő egy egész Párizst izgalomban tartó bűnügyben nyomozott, és tulajdonképpen már a nyomozás első napjaiban biztos volt benne, hogy a tettes, akit keres, egy Désastre nevű ember, Bizonyítéka azonban nem volt ellene.
Mivel nem akarta elhúzni a nyomozást, elhatározta, hogy csapdát állít neki. És ez nem is volt nehéz. Tudta, hogy Désastre udvarol egy bár kávéfőző nőjének, s
minden estét a bárpultnál ülve tölt. Kitanított hát egy fiatal nyomozót, hogy üljön mellé, bankókkal teli tárcával a zsebében. Majd a tömött tárcát a bárpulton felejtve, menjen ki a telefonfülkébe, és hívjon fel bárkit, akivel hosszabban
elbeszélgethet. A nyomozó követte az utasítást, S a fülke üvegén át hamarosan látta, hogy Désastre maga is lekászálódik a bárszékről, bemegy a mosdóba, majd onnan kilépve egyenesen a telefonfülkéhez indul. Gyorsan befejezte hát a beszélgetést,
és kilépett a fülke ajtaján. Désastre, aki ebben a percben ért oda, mosolyogva nyújtotta felé,,elveszett" tárcáját. Ön igazán könnyelmű ember, uram! - jegyezte meg. - Ennyi pénzt az ember nem hagy a bárpulton heverni. - Köszönöm, hogy utánam hozta! - mosolygott vissza nyomozó, és megszámolta a tárcában lévő bankókat. Nem hiányzott belőlük egy sem. Pocket felügyelő viszont még aznap éjjel letartóztatta a becsületes megtalálót, kezét dörzsölve, hogy a csapda ilyen jól bevált.
(Milyen ügyben nyomozott a felügyelő?)

          BANKÓK A TÁRCÁBAN: Pénzhamisitási ügyben nyomozott, és arra számított, nem is minden alap nélkül, hogy Désastre, a hamisitó, a tömött tárcát látva nem tud ellenállni a csábitásnak, hogy a jó bankókat kicserélje az általa gyártott hamisakra. A csel bevált. Désastre a mosdóban elintézte a cserét, majd a tárcát nagy gálánsan visszaadta. Amint a felügyelő meggyőződött róla, hogy a tárcában lévő pénz hamis, megvolt a letartóztatáshoz szükséges bizonyíték.
Puhatolódzás a bankban
Bizonyos Mr. Watty, aki egy tokiói cégnél érdekelve volt, félig-meddig pletyka alapon hírül vette, hogy egy japán cég hirtelen tönkrement, a csődbe jutott vállalat nevét azonban a hírhozó nem tudta megmondani. Miként tudhatnám meg, hogy az engem érdeklő cégről van-e szó ?- töprengett Watty. Majd elhatározta, hogy elmegy az egyik washingtoni bankba, amelynek az érintett japán cég szintén ügyfele. Ám a bankban az illetékes tisztviselő  nem akart felvilágosítást adni, mondván, hogy ügyfeleik
ügyeit bizalmasan kezelik. - Megtenne legalább annyit - kérdezte Mr. Watty -, hogy ha tíz japán cég nevét leírom egy papírra megmondja, hogy a tíz között szerepel-e a tönkrement cég neve? - Ennyit azt hiszem megtehetek !- válaszolta a tisztviselő.
Majd amikor Watty leírta a listát, gyorsan átfutotta, és bólintott, - Köztük van!
- Ez esetben a harmadiknak felírt cég jutott csődbe – szólt Mr. Watty.
- Valóban! - csúszott ki vigyázatlanul a tisztviselő száján. – De honnan tudja?
(Igaz is! Honnan tudta?)

             PUHATOLÓDZÁS A BANKBAN: Csak a harmadiknak felirt volt létező cég. A többi vállalat nevét. Mr. Watty ott helyben találta ki, ezeket tehát a tisztviselő nem ismerhette.
A mosókonyha titka
- Higgye meg, alig láttam valamit - mondta a tanú a felügyelőnek.
- Hogy-hogy alig? - nézett rá az. – Hisz az előbb azt állította, hogy belátott a mosókonyhába, és épp akkor lesett be az ablakon, amikor a házfelügyelő az ott teknőben lepedőt mosó Kemenesnéhez fenyegetően közeledett egy baltával.
- Ez bizony így van. Ugyanis épp az udvaron álltam, amikor az asszony feIsikitott. Csakhogy odakint mínusz tíz fok körüli volt a hőmérséklet, a mosókonyhában felszálló gőz meg bepárásította az ablakot. Mire tenyérnyi csíkot töröltem az üvegen, már csak annyit láttam, hogy a házfelügyelő a baltával belevág a lámpába, és a következő pillanatban odabent minden sötétségbe borult.
- Jól vigyázzon, mit mond! - figyelmeztette a felügyelő. - A hamis tanúzást ugyanis a törvény szigorúan bünteti. (Csakugyan hamis volt a tanú vallomása ?)
              A MOSÓKONYHA TITKA: Úgy tűnik, igen. A tanú ugyanis azt állította, hogy kint tíz fok hideg volt, s mire az udvaron állva tenyérnyit letörölt a mosókonyha bepárásodott ablakán, odabent kialudt a villany. Nos a villany valóban kialhatott, de a mosókonyha bentről bepárásodott ablakát kintről tisztára törölni még tenyérnyi szélességben sem lehet.

A hazatérés
Pompon úrnak két hónapra el kellett utaznia. Gondosan becsomagolt, majd hasonló gondosan elhúzta az ablakokon a vastag elsötétítő függönyöket, hogy résnyi fény se hatolhasson be, mert értékes szőnyegei voltak, és félt, hogy kiszívja őket a nap. Végül lecsapta a villanyórát, bezárta az ajtót, s ment a pályaudvarra.
Jó nyolc hét múlva rendben hazaérkezett, és bosszankodva tapasztalta, hogy az egész házban rövidzárlat van, sehol sem működik a villany.
Amikor a sötét lépcsőházból belépett lakása szintén sötét előszobájába, éjfél múlt két perccel. Legalábbis ennyit mutattak a falióra foszforeszkáló számai.
Kvarcóra volt. Nem kellett felhúzni.
-Az óra valószínűleg pontos! - gondolta Pompon. – De ki az ördög járt a lakásban, amíg nem voltam idehaza ? Csak nem valami betörő?
(Honnan tudta vaksötétben megállapítani, hogy valaki járt a lakásban?)
        A HAZATÉRÉS: Elmondottuk, hogy Pompon elutazása előtt gondosan elsötétített. Az óra számai viszont csak akkor foszforeszkálnak, ha előtte fény érte őket. Ebből már nem nehéz megállapítani, hogy valaki a hazatérése előtt megfordult a lakásban. Hisz ha nyolc hétig nem érte volna fény az órát, Pompon a sötétben nem láthatta volna a számait.

 A láthatatlan penge
- Öngyilkosság vagy gyilkosság? - töprengett a felügyelő. - Csak gyilkosság lehet - vélte a segédje. - Az asszonyt a vízzel teli fürdőkádban találtuk meg, felvágott erekkel és semmi éles szerszám nem volt a közelében, amivel maga követhette volna el a tettet. Aztán meg itt van a naplója, amiben azt írja, hogy az elvált férje meg akarja gyilkolni.
- És ha épp azért írta a naplót, hogy az elvált férjére terelje a gyanút?
- Na igen. Volt már olyan, hogy valaki holtában is bosszút akart állni a hűtlenné vált férjén. Dehát van itt egy kulcskérdés. A penge. Miután felvágta az ereit, nemigen
tudott kimenni a kádból, hogy eltüntesse. Akkor meg hová lett? - Talán bent van a kádban! (Valóban a kádban volt. De láthatatlanul! Az meg hogy lehet?)
     A LÁTHATATLAN PENGE: A vizsgálat kiderítette, hogy az asszony tényleg az elvált, s közben más menyecskét elvett férjére akarta terelni a gyanút, ezért egy éles darab jéggel vágta fel az ereit a fürdőkádban, majd a jégdarabot beleejtette a forró vízbe, amelyben ült, s az ott felolvadt. (Ez a történet különben egyike a kötetecskénk-

ben szereplő klasszikus minikrimiknek. Ismert egy másik változata is. Arról Szól. hogy egy ember felköti magát egy magasépítményű istálló legfelső gerendájára. Az esetet fedező nyomozók nem tudják elképzelni, hogyan csinálhatta,
mivel sem szék, sem létra nincs a közelben, s szabadkézből a gerendát egy artista ügyességével sem érhette el. Végül már gyilkosságra gyanakszanak, mikor egy arra tévedt amatőr detektiv felfligyel a gerenda alati tócsára, és megfejti, hogy
a férfi egy jókora jégdarabra állva ért fel a gerendához, de a jégnek persze nem maradt semmi nyoma, mert időközben elolvadt. Ezt a változatot több krimiszerző, köztük Agatha Christie is feldolgozta.)

Dagályos történet
- Miért pont engem gyanúsítanak azzal a táskával?- méltatlankodott Partie. - Ott ültem a hajó legalsó lépcsőjén, és békésen napoztam. Igaz, ugyanezen a lépcsőn feküdt a táska is, de azt sem tudtam kié, és mi van benne. Aztán jött a dagály, és feljebb kellett mennem, hogy el ne mosson.
Bizonyára az sodorta a tengerbe a táskát is, de őszintén szólva a táskára nem figyeltem. Ha érték volt benne, miért nem vigyázott rá jobban a tulajdonosa?
Éppenséggel vigyázhatott volna rá jobban. De maga is kitalálhatott volna jobb mesét kifogásnak - vélte a mesterdetektív, aki ezzel a hajóval utazván szabadságra, véletlenül keveredett az ügybe, de az már nem volt véletlen, hogy mint mindig, természetesen most is telibetalált.
(Mi nem stimmel a mesében ?)
             DAGÁLYOS TÖRTÉNET: Ha a dagály megemeli vízszintet, a hajó is felemelkedik, tehát a legalsó lépcsőről nem kell feljebb menekülni, nem mos el róla a víz senkit, s pusztán emiatt a táska sem sodródhat a tengerbe. Ez tehát valóban rossz kifogás, bármily szépen hangzik.

Jogeset
Az ügyvédet felkereste egy régi ügyfele, és elpanaszolta, hogy bajban van, mert valakinek kölcsön adott 10 000 forintot, de nem kért tőle papírt a kölcsönről, így az illető bármikor letagadhatja, hogy tartozik.
- Tudja mit? - gondolkodott el az ügyvéd. - Írjon annak az embernek egy levelet, hogy váratlan események robbantak bele az életébe, így sürgősen szüksége lenne arra a 13 000 forintra, amit kölcsön adott neki, tehát szépen kéri, ha módjában áll, fizesse vissza a megbeszélt határidő előtt. (A módszer, amit az ügyvéd kieszelt, eredményesnek bizonyult. Miben és miért?)
       JOGESET: Az ügyvéd arra számított hogy mivel a kölcsönt felvevő 10 ezer forintot kapott, és a hitelező levele 13 ezerről szól, ha fizetni nem is fog legalább egy tiltakozó levelet ír, miszerint nem 13, hanem 10 ezer forinttal tartozik. És ha ezt levélben leszögezi, máris van egy írás, amely adós mivoltát rögzíti, adott esetben a pénzt perelhetővé teszi, vagyis tartozását többé nem tagadhatja le.

A tanúvallomás
-A függöny mögül kilesve csak annyit láttam - mondta a felügyelőnek a tanú -, hogy egy álarcos alak rálő a fal mellett álló arabra, majd elmenekül. Az arab már szinte a lövés pillanatában összerogyott, de ereje megfeszítésével ismét feltápászkodott, és felírt valamit a falra, aztán írás közben jobbra dőlve újra összeesett. Többé nem is mozdult. Hogy mit írt föl, azt nem tudom, mert nem ismerem az arab betűket.

- Mondja el még egyszer, hogy mit látott, de ügyeljen jobban a részletekre- kérte a felügyelő. - Pontosan így, ahogy elmesélte, ugyanis nem történhetett az eset.
(Így miért nem történhetett ?)
   A TANÚVALLOMÁS: Köztudomású, hogy az arabok nem balról jobbra írnak, mint mi. hanem jobbról balra. Ebből kởvetkezik, hogy ha az áldozat a falra való irås köz-
ben esett össze, balra kellett dőlnie, nem jobbra, ahogy a tanú állította.

 

Oldal: MINIKRIMI 31-40
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat