TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12

A LEGSZEBB TÖRTÉNET SZÍNEZHETŐ FORMÁBAN ÉS SZÍNES DIA KÉPEK HITTANÓRÁKRA. Egyéb hittitkok kibontásához gondolatmenetek és segédrajzok.

KENESEY:FELTŰNIK A SZŰZANYA 3

III. fejezet

           

Nagy a készülődés a Noviciátusban! A novíciák izgatottan járnak-kelnek, mert pár nap múlva kezdődik a lelkigyakorlat, és a kelengyének akkorra teljesen készen kell lennie. Ezen dolgoztak naponta pár órát.

Úgy elszaladt a két év, mintha csak néhány hónap lett volna! Eközben sok ismeretre tettek szert, főképpen Istennel, az Úr Jézussal való kapcsolatuk mélyült el, amit én gyakran örömmel tapasztaltam meg elmélkedés közben, de ez a tünet az „érzelgősség” jelzőt kapta mesternőnk előtt. Megtörtént, hogy kis röpke adorációra belépve a kápolnába, a lehető legközelebb térdeltem le a szentségi Jézus elé ­- de a szentélyen kívül! – és arra riadtam föl, hogy két erős kéz ragad meg, és arra kényszerít, hogy lépjek el onnan, és a padok valamelyikébe térdeljek le… Hát kedves mesternőnk volt, aki annyira a földönjáró életre akart bennünket nevelni, persze erős, edzett lelki háttérrel, hogy az efféle „kóros”   megnyilatkozásokat nem nézhette jó szemmel…

Istenem! Pedig csak a szenvedésben megtisztultabb lélek hálából fakadó reagálásai voltak Isten annyira érezhető közelségére, meg az S.O S. -ek közelebbi „postázása” egy-egy testközelben végzett adóráció.

Elérkezik a nyolcnapos lelkigyakorlat kezdete. Lelkem csupa áhítat, bár olyan lelki szárazságban élem meg, ami az utóbbi időben kínoz. Sebaj! Pár nap múlva egészen Jézusé leszek, és lelkem Egyetlene nem az érzelmekre épít, hanem az akaratra. És én ezen az úton indultam el már a kezdet kezdetén. A hit és az erős akarat együttműködése a Kegyelemmel. Ez az én utam. Nem hátráltam meg, pedig mennyi ellenszél, sötét fellegek próbálták vitorlámat más irányba terelni, más „vizekre”, ahol nem nyílnak tavirózsák, csak hínár és posvány borítja a felszínt… De lelkem Egyetlene oly nagyon magához fűzött már rég, ott, kis falum templomában, azokon a tömjénillatú miséken… Ó igen, már akkor eljegyzett magával! Ennek most csak hivatalos ratifikálása lesz.

Idegen atya is gyóntat, és az én meggyötört kis lelkembe akkora próféciaszerű fényt villant be, hogy szinte elalélok a boldogságtól! Ezt élem meg majd később is a fogadalmak újításakor, majd az örök fogadalom előtti életgyónásban. Isten Lelke szól mindegyik atya által, és ez teljesen megerősít.

                                                           +

Elérkezik a nagy nap. Havas Boldogasszony ünnepe van! A novíciák már mind komoly szerzetesi ruhába öltöztek, vélum a fejükön, és hófehér rózsakoszorú övezi homlokukat. Nuptias! Menyegzőre készülnek!

A kápolna virágok illatárjában úszik. Minden hófehér. Az ebédlőben az asztalok menyegzőre öltözötten várják a 38 ifjú menyasszonyt, mihelyt a szertartás véget ér. Most éppen fölsorakoznak a kápolna előtti folyosón, majd odabenn fölhangzik az orgona: „Veni, sponsa Christi!” – énekli a kórus: „Jöjj, Krisztus jegyese és vedd koronádat!”

            Mélyen meghatódva lépdelek az oltár felé. Amikor rám kerül a sor, hirtelen akkora szívdobbanások lépnek fel, hogy megtántorodom. Ilyet még nem is éreztem…

Letérdelek a hófehérbe burkolt térdeplőre, és elrebegem a hármas szent fogadalmat: Szegénység, Tisztaság, Engedelmesség. Bár csak egy évre szól, mert majd az év elteltével megújítjuk fogadalmunkat, de az én lelkemben már most örökre szóló: Holtomiglan! Hiszen ez már régen megköttetett!

Aztán kivonulunk a kápolnából, és megszólal az ebédre, az ünnepi ebédre hívó csengő. Elsőéves társaink gratulálnak nekünk, és az ebédet is ők szolgálják fel.

 Ebéd után a lelkem még a kapott kegyelmek hatása alatt időzik. Istenem, de nehéz is néha a valóságba visszazökkenni! Szeretteimre gondolok, hogy nem élvezhetik velem ezeket a boldog perceket… Vajon lesz-e viszontlátás?! 1960-at írunk… Magyar hazám, Mária országa, mikor térsz vissza Alkotódhoz?! – sikolt föl bennem a lélek. Lelkemben mély magyar érzéseket hordozok. Apai ősöm hagyta a családra, és édesapám átörökítette gyermekeibe.

Aztán elérkezik a búcsúzás pillanata. Titokban megcsókolom a lelkem vérével megszentelt falakat, és könnyes szemmel távozom. Vajon az „Olajfák kertje” után mi következik?…

„Lelkem vérével”, írtam föntebb, Don Eugenio. Semmi túlzást nem tartalmaz, hidd el. Sőt, ha mindent leírhatnék, amit az évek folyamán, majd évtizedek alatt el kellett viselnem, átélnem, ízlelgetnem, amitől a lelkem is elborzadt, papi lelked is megrendülne, amint meg-megrendült, amikor még néha általad kaphattam meg a megbocsátás szavait. Emlékszel, egyszer, amikor már hazaköltöztem, majd évek múlva ismét Itáliába látogattam, és a Gondviselés úgy intézte, hogy nálad gyónhattam, velem hullattál könnyeket, amikor elmondtam neked a lelkem kálváriájának történetét, és a titkot, hogy kikért vállaltam az életáldozatot…

Leírjam, hogy az én lelkem „tápláléka” hónapokon és hosszú éveken át a gonoszság atyjától készített méreg-keserű „kenyér” volt, és ma is az?… Hogy csak akkor részesültem és részesülök „égi mannában”, ha odafönn elrendelték vagy elrendelik… S akkor rövid időre, vagy pár hónapra kisüt a nap, élvezhetem fényét, melegét, fellélegzem kis időre, aztán hirtelen újra lecsap az orkán, és egyre pokolibb formában dúl. Csak a merő hittel és rendületlen reménnyel megyek előre, és ezalatt, a legnagyobb próbatételek és borzasztó sugalmak örvényébe merülve vergődöm az élet e nekem rendelt útján, hogy azok a drága lelkek megállják a helyüket, és hűek maradjanak vagy visszataláljanak Jézushoz. 

Jópárszor megesik, hogy a legborzasztóbb állapotban és kétségek között járulok a szentáldozáshoz, és éppen ezen alkalmakkor kapok dupla Szentostyát… Vagy a szentgyónásban olyan égi rávilágítást életem e fájdalmas oldalára, hogy roskadó lépteim kissé megerősödnek.                                                

Mindenáron.

Most már nem akarok
mindent, minden áron,
csak egy a célom,
csak egy az álmom.
Ezért lendülök harcba
napról napra,
az akarat íját kifeszítve
pillanatról, pillanatra
szünet nélkül tettre készen
lüktető meleg cselekvésben
hogy egéazen birtokba vehessen
s kincsem más soha ne lehessen,
csak az lsten, csak az lsten! (1982)



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 127
Tegnapi: 194
Heti: 127
Havi: 4 012
Össz.: 375 662

Látogatottság növelés
Oldal: KENESEY:FELTŰNIK A SZŰZ ANYA 3
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »