KRIMIBE ÖLTÖZTETETT FEJTÖRŐK

(ÉLJEN KUN ERZSÉBET!)

Jegelt ékszer
Szimat felügyelő egy besúgótól megtudta, hogy a briliáns karkötő, amelyet egy nálunk vendégszereplő dél-amerikai énekesnő operaházi öltözőjéből loptak el, bizonyos Morfondáék lakásának frizsiderjében hűl. Ugyanis oda rejtette Morfandáné öccse, ki elcsente, s ha tette rá bizonyul, maga kerül hűvösre. A felügyelő mindenesetre nyomban intézkedett. Szerzett egy házkutatási engedélyt, kért égy kocsit, majd magához rendelte a segédjét, Dr. Kopó Kázmért, hogy együtt menjenek ki a megadott címre. Morfondáné igencsak elcsodálkozott, amikor becsengettek.
- Ékszer a mi hűtőszekrényünkben? - nézett rájuk ártatlanságot sugárzó pillantással. - Van ugyan egy arany karkötőm, de sosem szoktam a frizsiderben tartani. Azt sem tudtam, hogy romlandó.
- Nézzen körül!- mondta Kopó doktornak a felügyelő.
- Addig mí a hölggyel odabent elbeszélgetünk.
Alig telt el pár perc, Kopó már végzett is.
- A jégszekrényben nincs semmi érdekes - jelentette.
Mindössze két üveg fehérbort találtam benne, vízzöld átlátszó üvegben. Egy tisztított pulykát, még felvágatlanul, Hat szelet vékonyra klopfolt sertéskarajt, nyersen. Pár tojást, és vagy öt deka vajat.
- Pedig ott lapul valahol az a karkötő is - mondta Szimat, aki tudta, hogy a besúgó hírei mindig megbízhatóak,
-Azt hiszem, már azt is sejtem, hol találjuk meg. Azzal felállt, maga is kiment a konyhába, és hamarosan valóban kezében volt a karkötő.
(Ott lelt rá, ahol a besúgó mondta. Vagyis a frizsiderben. De azon belül hol?)

                        JEGELT ÉKSZER: A pulykában. Azok közül, amiket Kopó doktor felsorolt, másban nem lehetett. A pulykáról annyit tudunk meg, hogy felvágatlan, de tisztított. Ha már megtisztították, nyilván kiszedték a belső részeit is, s az így keletkezett üregbe sok minden belefér. Szimat felügyelő tehát kért egy baromfiollót, s már az első nyisszantásra látta, hogy. nem tévedett. Nylonfóliába csavarva ott lapult az állat gyomrában a briliáns karkötő. Igaz, mivel a védőburkolat nem zárt tökéletesen, cudarul nézett ki. Dehát a briliánsnak szerencsére semmi sem árt.

Házasság lehetséges ?
A házasságszédelgőknél mindig igérkezik rá lehetőség. Legalább is elméletben.
- De ugyan mitől dőlnek be az ilyen alakoknak a nők?- töprengett Dr. Szemfüles Vera, a detektív-felügyelőnő, mikor éppen sikerült beismerő vallomásra bírnia egy kopasz, nem éppen fiatal férfit, aki házasságszédelgés alapos gyanújával került elé. Aztán megkérdezte hangosan is: - Mondja! Mitől szeretnek magába ezek a szegény lányok, asszonyok, akiket aztán becsap? Mivel bűvöli el őket annyira, hogy mindenüket odaadják magának, a pénzüket, az ékszerüket, a szívüket?
- Egyszerűen udvarolok nekik nevetett a kopasz Don Juan. - Teszem a szépet. Ennyi az egész. -Na jó! Játsszunk! Ott ülök a vonaton. Maga belép a fülkébe, leül, és pár perc múlva megszólít Mivel kezdi?
- Lehetőleg valami roppant izgalmassal.
- Például?
Például azt mondom, hogy matematikus vagyok, és a számok meg az emberi lélek összefüggéseit kutatom. Az ilyesmi tudja roppant hatásos. A nők, azzal a szép nagy lelkükkel nyomban felfigyelnek rá. De ez még csak a nyitány. Mert aztán megkérdezem, melyik a hölgy legkedvesebb egyjegyű száma. Maga például mit felelne erre?
- Azt, hogy a 6-os.
- Mire én rögtön ájuldoznék a gyönyörűségtől, hogy milyen remek matematikai ízlése van, és ott maga előtt megszoroznám a 6-osát 9-cel, majd az igy kapott 54-et 12 345
679-cel, és kiderülne, hogy a végeredmény 666 666 666, vagyis olyan összeg, amelyben minden számjegy a kedvenc hatosa.
- De hiszen.
- Jó, tudom mit akar mondani. Ám vegye számításba, hogy én nem olyan tanult nőkkel kezdek ki, mint maga, és nem is olyan fiatalokkal, így az általam kiszemelt áldozatokat könnyebb elkábítani.
(Tulajdonképpen mit akart mondani a detektív-felügyelőnő? Hogyan fejeződhet be a befejezetlen mondata?)
           HÁZASSÁG LEHETSÉGES? : ,,...bármilyen egyjegyű szám kilencszeresét szorzom meg a mondott számmal, az eredetileg választott számjegyet kilencszer egymás mellé írva kapom eredményül" - akarta mondani Dr. Szemfüles Vera, aki nyilvánvalóan jó matematikus volt. Hisz logika és matematika összefügg, és egy rendőrfelügyelőnek a logika mindig erős oldala kell legyen. Ezzel a házasságszédelgő is tisztában volt, ezért nem hagyta végigmondani a mondatot. Abban viszont neki volt igaza, hogy az ilyen tudományosnak tűnő trükkök, még ha matematikai törvényszerűségen alapulnak is, nagy hatást váltanak ki az olyan nőkből, akik alkalmasak rá, hogy különféle szédelgéseknek bedőljenek, Hisz azoknak épp a logikai érzéke gyenge, azért tudnak velük elbánni a jól kombináló szélhámosok.

Hírkrimi
Isten bizony nem mi találtuk ki, hanem újságban olvastuk a következő hírt:
„„Arizona erdeiben fegyveres banditák tartják rémületben a felüdülést kereső békés sétálókat. Elibük pattannak egy-egy ösvényen a bokrok közül, revolvert vagy géppisztolyt szegeznek a mellüknek, így kényszerítik rá őket, hogy engedelmeskedjenek akaratuknak. De nem áldozataik pénzére vagy ékszereire törnek, a vérük kell nekik, amit vénájukat szakszerűen megcsapolva vesznek el." (Valami modern vámpírokról van itt szó? Vagy mi patvarmak gyűjtik a vért ?)
                 HÍRKRIMI : Azért gyűjtik, mert pénzt kapnak érte. A közeli magánszanatóriumok veszik meg tőlük, igen magas áron. Arizonában ugyanis kevés ember hajlandó véradásra, s azt a kevés konzerv-vért, ami van, kizárólag állami kórházaknak utalják ki.

Ellesett párbeszéd
- Hétfő van, de azért megpróbálhatjuk..
- Tán az volna a legjobb, ha átmásznánk a kerítésen.
- Ugyan! Az feltűnő. Inkább tartsd fel a portást valamivel, s én közben a hátatok mögött beszököm.
- Nem lenne jobb megvesztegetni a portást?
- Próbáltam. Nem hagyja magát.
(Vajon hová akar betörni ez a két gyanús alak?)

                   ELLESETT PÁRBESZÉD: Nem betörni akarnak, hanem beosonni, egy kórházba, az ott fekvő barátjukhoz. Dehát a párbeszédből már az elején kiviláglik, hogy hétfő van, amikor nincs látogatási nap.

Vigyázat, klasszikus !
Skin és Farthing, a két detektív regényíró, egy londoni klubban ásítoztak.
Kényelmesek voltak a mély bőrfotelek , pompás a whisky, mindez azonban nem segített rajtuk. Bénítóan rájuk települt az unalom.
- Játsszunk klasszikus krimit! - javasolta Farthing.
- Remek ötlet - lelkesült fel Skin. - Te kezded ?
- Én. Mégpedig azzal, hogy Mr. Áldozattal történik valami. Hogy mi, az a mi szempontunkból lényegtelen. Megölték, kirabolták. teljesen mindegy.
- Helyes. De kik a gyanúsítottak?
- Mrs. Frost, az áldozat unokanővére. Példás családanya és feleség, a tisztesség mintaképe. Egyébként a regény hatodik oldalán lép színre.
- És még?

- Maud, az áldozat szobalánya, aki a büntettet megelőző héten került a házhoz. Továbbá Violet, az áldozat ifjúkori szerelme. Őt a történet közepe táján ismerjük meg, mond pár mondatot, és ezzel szerepe véget ér, többé szóba sem kerül.
- Ez egyelőre csak három gyanúsított, ami nem sok.
- Van még. Például Robert Relish, az áldozat régi haragosa. Többször fenyegetőzött, hogy tönkreteszi Mr. ÁIdozatot, megöli, kifosztja, eltiporja. Épp e fenyegetőzései miatt kezdettől fogva ő a leggyanúsabb. De prezentálhatom még Herdet is, akit senki sem szólít misternek, mert hivatásos bérgyilkos. Őt is ketten látták a ház körül ólálkodni.
- Több gyanúsított nincs?
- Nincs.
- Akkor a tettes az elsőnek említett Mrs. Frost.
- Gratulálok. Valóban rá gondoltam.
(Ej, mi a kő! Kend Mr. Skin azt sem tudja, mi történt az áldozattal, mégis ráhibáz a tettesre? Ez aztán a bravúr. Viszont a tettes meglévén csak egyet kérdezhetünk: mi az efféle krimi játék lényege?)
                     VIGYÁZAT, KLASSZIKUS!: Az, hogy jól ismerjük a klasszikus detektívregények magyarul is többször kiadott szabályait, s azokon belül a kizáró okokat, amelyek miatt bizonyos személyek nem nevezhetők ki tettesnek. Kezdjük a másodiknak említett Mauddal. Ő a személyzethez tartozik, és a klasszikus szabályok szerint a személyzet tagja tettes soha nem lehet, túl olcsó megoldás volna szegény szolgálóra, szobalányra rákenni mindent. Violet is ártatlan mert epizódszereplő, s úgy korrekt a mesterdetektívvel gondolatban többnyire együtt nyomozó olvasóval szemben, hogy a tettes főszereplő legyen, olyan személy, aki a műben szinte állandóan jelen van. Robert Relish ama alapszabály értelmében nem jöhet szóba, hogy ő a leggyanúsabb, s még a laikus is tudja, hogy aki egy krimiben a leggyanúsabb, az mindig ártatlan. Hát Herd ? Ugyan kérem! Hivatásos bűnözőt klasszikus detektívregényben tettesként leleplezni egyszerűen sportszerűtlen. Marad hát tettesnek a Skin megfejtette Mrs. Frost. Az említett szabályokat — amelyeket a századfordulón, de, még évtizedekkel később is szentnek tartottak az írók - a modern krimikben persze már gyakran megszegik. Ezért kellett kiemelnünk, hogy a játék klasszikus alapokra épül.

A csirkefogó csibéje
Hithű Alinak rabló volt már az apja is. Ő maga olyan almává érett, aki nem esett messze a fájától. Alig serkent ki a legénytoll az állán, máris a környėk legnagyobb csirkefogójaként emlegették. Lopott, amit tudott, rabolt, akitől lehetett, szükség esetén az útonállást sem vetette meg, úgy tudott kifosztani egy hintót, de akár húszat is, mint senki hét határban. De azért tisztelte Allahot, szorgalmasan járt a mecsetbe és sosem mulasztotta el a próféta, előírta napi ötszöri imát. Ezért érdemelte ki a Hithű nevet. Egyszer épp egy lopott öszvért kötőféken vezetve baktatott hazafelé az erdőn át, mikor hirtelen vihar kerekedett. Dübörögve mennydörgött az ég, zúgott az orkán. A villámok közvetlen mellettük csapódtak földbe, fába, az öszvér - ez a legalább öt aranyat megérő pompás állat – két lábra ágaskodva üvöltött, kis híja volt, hogy el nem tépte a kötőféket. Szegény Ali azt hitte, ütött a végső órája.
Jámbor ember lévén meg is fogadta Allahnak, hogy ha mégis túléli ezt az égiháborút, eladja a lopott öszvért, ami pénzt kap érte, odaadja az első koldusnak, aki elibe
kerül. Alig, hogy fogadalmát megtette, elcsitult az ítéletidő. Alább hagyott eső és szél, derülni kezdett az ég, s ami még hihetetlenebb volt, Ali is élt. Márpedig ha élt, hithű létére teljesitenie kellett a fogadalmát. Fogta hát az öszvért, s vitte a szomszéd faluba, a vásárba. Ott azután az volt az első dolga, hogy vásárolt egy pelyhes naposcsibét, s azt tenyerén dédelgetve, most már türelmesen várta az öszvérnek
dőlve, hogy majd csak megszólítja valaki. Hamarosan mellé is lépett egy tisztes külsejű atyafi. és megkérdezte:

- Eladó az öszvér?
- Eladó - mondta Ali. - De csak a csibével együtt.
(Meg is alkudtak hamarosan. Vajon hogyan ?)
                       A CSIRKEFOGÓ CSIBÉJE: A vevő, felfogván az árukapcsolás tényét, megkérdezte mibe kerül hát a két állat együtt.  A csibét öt aranyért adom - válaszolt Ali. — Az öszvért egy lyukas rézpénzért. Erre aztán az ismeretlen sietve belecsapott a tenyerébe, hogy áll az alku. Mert igen tetszett neki az öszvér, mindenképp meg akarta szerezni, de a bolond beszédet hallva, azt hitte, eszét vesztett emberrel van dolga, tehát Alitól is igen szeretett volna megszabadulni. Amint megalkudtak, adta a pénzt, Nem is adta, inkább dobta, és inalt az öszvérrel csibéstül, minél távolabbra. Ali , csak nézett utána szent ártatlansággal, aztán hűen fogadalmához s az öszvérért kapott rézpénzt odavetette egy koldusnak és az öt aranyat zsebre vágva nagy elégedetten újra elindult hazafelé.
A fa tanúskodik
Az erdők szultánja éppen törvénynapot tartott, amikor megjelent színe előtt két perlekedő kereskedő, a kövér Mehemed és a sovány Mahamud.
- Tégy igazságot, erdők fényestekintetű úra – borult trónja lépcsőjére Mahamud. - Tavasszal, midőn útra kerekedtem az árummal, találkoztam egy tölgyfánál Mehemeddel, és átadtam neki megőrzésre húsz aranytallért. Most aztán,
hogy visszatértem, felkerestem, s elkértem tőle a pénzt. De tagadja, hogy akár az aranyakat, akár a tölgyet, amely alatt álltunk látta volna. Azt mondja, nem is tudja, hol nőtt, merre van az a fa...
- Amennyiben igazat szólsz, nincs mitől tartanod - mondta a szultán. - Hiszen, ha másnak nem, a tölgyfának látnia kellett, mi történt. Menj hát el a tölgyhöz, és mondd
neki, kéretem, jöjjön ide tanúdnak.

- Lehetetlent kérsz, felséges szultán - sóhajtott Mahamud. - Egy tölgyfa nem tud elmenni sehová.
- Ha én kérem, jönni fog! - nézett rá jóságosan az erdők ura. – Menj csak nyugodtan, amíg visszaérsz, Mehemed itt marad. - Mahamud erre elindult. A szultán meg ételt,
italt hozatott nagy bőséggel, hogy Mehemeddel kellemesen töltsék az időt, amíg a másik kereskedő visszajön. Úgy jó óra múlva aztán nyugtalankodni kezdett a szultán.
- Soká marad Mahamud ! - pillantott a bejárat felé. - Meddig várjuk még?
-Beletelik még egy óra, míg a tölgytől visszaér – vélte Mehemed. Ittak, ettek hát tovább. Újabb öra múltán tényleg megérkezett Mahamud, azzal a szomorú hírrel, hogy átadta a tölgynek az üzenetet, de az bizony a nagyhatalmú szultán szavára sem indult meg.
-Tévedsz! - mosolyodott el a szultán. - A tölgyfa itt volt, és tanúskodott melletted.
(Ezt meg hogy értette?)
                  A FA TANÚSKODIK: Mehemed mindenesetre nem értette, hogy érti. „Itt járt a tölgy?”  Teljesen elhűlve. — Hisz el sem mozdultam innen! Mikor és hogyan: tett vallomást?" A szultán arcán szétomlott a derű. „A te szádból beszélt - mondta. - Emlékszel még, hogy megkérdeztem, meddig várjunk Mahamudra? Azt felelted, kell még egy óra, míg a tölgyfától visszaér. És igazat mondtál, hisz Mahamud egy óra múltán tényleg megjelent. Márpedig ha te sosem jártál a tölgynél, azt sem tudtad, merre nőtt, honnan tudtad volna, mennyire van a palotámtól az a fa, meddig tart az út innen oda, onnan vissza? Mégis tudtad, és milyen pontosan! Hát így vallott a fa, a te szádból, ellened." Mehemed erre vörös lett, mint a lebukó nap. És mert ha nem is napként, de valóban lebukott, maradéktalanul visszaadta Mahamudnak az aranyakat.

Na, mondd!
- Hallottam egy krimit.
- Na, mondd!
- Egy Flória nevű, híres énekesnő késsel leszúrta Róma. mindenható rendőrfőnökét.
- Ez bizony így igaz. Magam is hallottam. Állítólag egy üldözött festő miatt tette, akibe szerelmes volt. Az angyalvárát! Mindig ilyen asszonyra vágytam.
De én tudok egy másik krimiről is.,
- Na, mondd!
- Meglehetősen izgalmas ügy. Egy önmarcangolásban szerfelett jártas orosz fiú agyonvert két uzsorás vénasszonyt. Olvastam róla. Valami diák volt.
(Volt nem volt, legjobb, ha belefojtjuk ebbe a két emberbe a szót, különben napestig abban nem hagyják a játékot. Mit játszanak voltaképp?)
                        NA, MONDD!: Zenés és más irodalmi bűnügyeket zanzásítanak nagy tiszteletlenül krimivé. Az a bizonyos Floria a Tosca című Puccini-opera címszereplője, Tosca Floria, akinek történetében döntő szerepet játszik a római Angyalvár. Az ifjú meg nem más, mint Dosztojevszkij Raszkolnyikovja, a Bűn és bűnhődésből. Ami az említett  bűnügyeket illeti, az irodalomban kétségtelenül megestek.

Gyermekrablás
Róma belvárosának egyik elegáns ékszerüzletébe belépett egy gyerekkocsit toló jól öltözött nő.
- Elnézést, hogy behoztam magammal a babát, de annyi gyermekrablásról írtak a napokban a lapok, hogy nem mertem a kocsit az ajtó előtt hagyni - mosolygott az elé siető kisasszonyra, - Remélem úgyis gyorsan végzünk. Valami szép briliáns gyűrűt szeretnék. Lehetőleg szolitert. - Volt választék bőven. De a hölgy nem tűnt nehéz vevőnek. Már az első eléje tett darabok közül megnyerte a tetszését egy.

- Be gyönyörű! - nézegette kedvtelve. Majd a szolitert az ujjára húzva megkérte az eladónőt, vigyázzon addig az éppen sírni kezdő bébire, míg kimegy az ajtó elé, hogy a kő tisztaságáról nappali fényben is meggyőződjön. A kisasszony készséggel ringatni kezdte a rugós gyerekkocsit, mire a baba tüstént elhallgatott. De hogy a vevőre miként hatott nappali világításban a brill, az örök titok maradt. A hölgy ugyanis elfelejtett visszajönni az üzletbe, sőt a kisebb vagyont érő gyűrűt is magán felejtette. Az inkább a gyűrűért, mint vevőjéért aggódó eladónőt valahogy az sem tudta kellőképp megvigasztalni, hogy mindezért cserébe nyakán maradt a pólyás, akiről a hölgy látszólag szintén megfeledkezett, és aki újra bömbölni kezdett.
Már éppen a rendőrséget akarta felhívni, mikor egy halálra rémült másik nő rontott az üzletbe, olyan feldúlt arccal és zilált tekintettel, amely sehogy sem illett a bolt elegáns
légköréhez. (Ez a nő meg mit akart?)
                     GYERMEKRABLÁS: A gyereket. A bébi, akinek sírását meghallva berontott, ugyanis az övé volt. Egy másik üzlet ajtaja elől lopta el a gyűrű tolvaj, abban a nem alaptalan reményben, hogy ha a gyerek kocsit csecsemőstül az ékszerüzletben hagyja , zálognak, senkinek sem lesz gyanús, hogy a szoliterrel kisétál. És a trükk bevált. (Nem hiszik ? . Kérdezzék, csak meg a római rendőrséget! Ugyanis az ő - , krónikájukból való az eset, tehát valóban megtörtént.)

Légikatasztrófa
Az NSZK-beli Erlangen rendőrségén megjelent egy kétségbeesett fiatalember, és siránkozni kezdett, hogy repülőgép rablás áldozata lett.
- Miféle gépet raboltak el? - néztek rá hitetlenkedve a nyomozók.
- Hát az enyémet - mondta az ifjú.
- Ahá!- bólintott a rendőrtiszt, azzal a kedvesen együttérző beleegyezéssel, amely minden elmeháborodottnak kijár.- Hány éves is maga, fiam?
- Tizenthat.

-És sok tepülőgépe van?

-Csak három.

-Az bizony elég kevés, Így félek nagyon fog hiányozni az az egy, amelyikre a légikalóz rátette a kezét. Hát persze. Hisz ez volt a legjobb gépem. Itt a városszéli réten gyakorlatoztam vele épp. 

-Értem. A réten. Mindig ott szokott felszállni vele?

 -Én nem szállok fel sehova, ember. A gép száll fel robotpilótával? - Ördögöt robotpilótával . A földről irányítom, rádióval. ma Jézus! - kiáltott fel a nyomozó. - Hisz ez a gyerek nem is bolond! (Bizony nem volt bolond a srác. Mivel a kis történet elejéből kiderül, hogy ezúttal is valódi , bűnügyről" van szó, próbálja megfejteni, mint esett, ami megesett!)
                      LÉGIKATASZTRÓFA: A fiú a közeli réten gyakorlatozott rádióval irányítható, maga építette kis modell-repülőjével.  Ám jött egy pillanat, amikor a parányi gép nem követte tovább rádiója utasításait.  Eleinte nem: értette legény, Hogy mi történt, ám hamarosan észrevette, hogy a rét túlsó felén egy idegen férfi áll, ugyancsak rádióval a kezében. Mire felocsúdott, a parányi repülő engedelmesen leszállt a „géprabló" mellett, aki: a : modellt autójába téve elrobogott. Hát ennyi volt az, amit az ifjú be akart jelenteni a rendőrségen. De. mivel rendkívül izgatott volt, és rendőrségi bejelentések tételében járatlan, épp a modell szót nem mondta ki, noha az egész bejelentésnek ez lett. volna a kulcsszava. .

 

 

Oldal: MINIKRIMI 81-90
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat