Szent István diakónus, az első vértanú  

ApCsel6, 1-7,60

SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

LETÖLTÉS:

https://goo.gl/photos/YJqBFarcniGvtWNP9

ApCsel 7.fejezet

ApCsel 6.1
Ez idő tájt, hogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják.
ApCsel 6.2
Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványokat: "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el.
ApCsel 6.3
Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával,
ApCsel 6.4
mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat."
ApCsel 6.5
Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai jövevényt.
ApCsel 6.6
Az apostolok elé állították őket, azok imádkoztak és rájuk tették kezüket.
ApCsel 6.7
Az Úr szava terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben, még a papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek.

ApCsel 6.8
István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében.
ApCsel 6.9
Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak,
ApCsel 6.10
és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni.

Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. 

ApCsel 6.11
Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent."
ApCsel 6.12
Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták.
ApCsel 6.13
Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: "Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél.
ApCsel 6.14
Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat."
ApCsel 6.15
A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.

István beszéde.

„Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna, és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked...

...A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt. Minden viszontagságán átsegítette, sőt kegyeltté tette, és bölcsességgel tüntette ki Egyiptom királya, a fáraó előtt, úgyhogy az megtette Egyiptom és egész háza kormányzójává...

...Akkor éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, úgyhogy atyáink nem találtak élelmet.Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, akkor elküldte először atyáinkat. Második útjuk alkalmával József fölfedte testvérei előtt kilétét, és így a fáraó előtt is kitudódott József származása. József aztán odavitette atyját, Jákobot és egész rokonságát, összesen hetvenöt személyt. Jákob így Egyiptomba költözött, ott is halt meg, s atyáink szintén...

 ...Eltelt negyven esztendő, s akkor a Sínai-hegy pusztájában egy égő csipkebokor lángjában angyal jelent meg neki. Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a jelenségen. Odament, hogy megnézze, s az Úr hangját hallotta: Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni. Az Isten azonban folytatta a beszédet: Oldd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent föld. Láttam népem nyomorát Egyiptomban, és hallottam panaszát, lejöttem hát, hogy kiszabadítsam őket... 

 Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba. Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről. Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük művében. Erre az Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy az égi sereg szolgálatára adják magukat, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon mutattatok-e be nekem véres és égőáldozatokat negyven esztendőn át a pusztában, Izrael háza? Inkább Moloch sátrát hordoztátok magatokkal, s Refán isten csillagát, a bálványokat, amelyeket magatok faragtatok, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra űzlek benneteket.

...A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig. Ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének....

De csak Salamon építette fel a templomot. Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja:

 Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lehetne pihenőhelyem? Hát nem kezem alkotta mindezt?

ApCsel 7.51Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is.

ApCsel 7.52
Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai,
ApCsel 7.53
ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg."

 ApCsel 7.54
Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene.
ApCsel 7.55
Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján.
ApCsel 7.56
Felkiáltott: "Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján."

ApCsel 7.57
Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak,

ApCsel 7.58
kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat.

ApCsel 7.59
Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"
ApCsel 7.60
Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" Ezekkel a szavakkal elszenderült.

ApCsel 8.2
Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták.

Read more: http://labibbia.hupont.hu/26/apcsel-6-1760#ixzz49MDEAOl2

 

 

Oldal: APCSEL 6,1- 7,60
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat