KRIMIBE ÖLTÖZTETETT FEJTÖRŐK

(ÉLJEN KUN ERZSÉBET!)

A lopós író
Dr. Penna Pált, az ismeretterjesztő műveket publikáló népszerű írót felkereste egyik kollégája és barátja, a szintén ismeretterjesztő műveket kiadó Kalamáris Kálmán, és letett elé egy könyvet az asztalra.
- Visszahoztam, amit loptam!- mondta, s biztatóan kacsintott egyet. Penna doktor döbbenten ránézett, aztán a könyvre siklott a pillantása, és elnevette magát.
(Vajon mit lopott Kalamáris Kálmán ?)
                A LOPÓS ÍRÓ: A kis krimi megfogalmazása segít válaszolni a. kérdésre. Adatokat lopott! Hiszen köztudomású, hogy ismeretterjesztő műveket forrásmunkák nélkül írni nem lehet! Ilyenekhez mások könyvéből adatokat kiírni, ha úgy tetszik kilopni, nem is büntetendő cselekmény. Tehát pusztán tréfáról van szó. Kalamáris kivett adatokat Dr. Penna műveiből, s azokat saját művében visszaadta. Ez a gesztus sem kötelező, de minden szerzőnek jólesik.

Lêlekjelenlét
Gubacsné épp a körfolyosóra nyíló ajtón át szellőztette egy nyári éjjel a lakását, minden lámpát gondosan eloltva, hogy a szúnyogok a fényre be ne szálljanak, mikor egy idegen férfi megjelent a küszöbön.

Erre mégiscsak felgyújtotta a villanyt, bárhogy sütött  a hold.
- Magát küldték a rendőrségről? - kérdezte.
- Engem!- biccentett a látogató. - Mi a probléma?
- Valami gyanús alak ólálkodik itt napok óta – mondta Gubacsné. – És tudja, annyi betörésről hall az ember mostanság. ..
- Okosan tette, hogy bejelentette. Mindjárt lemegyek a kocsiban várakozó kollégámhoz, és felhozom, hogy felvegyük a jegyzőkönyvet.
- Jó, csak siessen! - biztatta az asszony. Aztán utánanézett a férfinak, becsukta az ajtót, és telefonált a rendőrségre.
(Nem volt neki szimpatikus a kiküldött nyomozó és másikat akart? Vagy minek zaklatta megint a kapitányságot?)
                        LÉLEKJELENLÉT : Nem , megint" zaklatta, hanem most telefonált először. Meglátván egy idegen férfit éjjel a küszöbön, joggat gyanakodott, hogy nem egyenes úton jár, S abban reménykedett, ha arról beszél: a rendőrségtől vár valakit, azzal elijeszti. (Meg is ijedt a látogató, épp azért ment bele a játékba, hogy mielőbb szabadulhasson a veszéIyessé vált helyről.) Viszont ahogy a férfi távozott, Gubacsné valóban felhívta a rendőrséget, hogy kalandját elmondja: Ami természetesen így volt helyes. A megoldás kulcsa ezúttal a történetecske címe, amely rutinos fejtő gondolatait nyomban helyes irányba tereli.

Ikerprobléma
Egy antik római rablóbanda vezére, halálát közeledni érezvén, magához hívatta várandós feleségét, és az emberei jelenlétében így szólt hozzá:
- Tudván tudom, hogy nem érem meg a gyerekem születését, de holtomban is gondoskodni akarok a családomról, hogy legalább ezt az egy jótettet javamra irja majd az "alvilág 'bírája. Halljad hát végakaratomat, te asszony! A yeszělyes életet vállaltad velem! Ha fiút adnak neked az istenek, vagyonomból kétszer annyi jusson
utódomnak mint neked. Ha viszont leányod születik, a te jussod legyen kétszer
annyi, mint a gyermeké. Így akarom, tehát így lesz. Mert ha másként mernéd akarni, mindenem, ami van, ezekre a derék rablókra száll. Itt vannak mind. Fülük felfogja szavaimat. Hát úgy vigyázz!
Vigyázott szegény asszony, hogyne vigyázott volna. De akárhogy vigyázott, az ura halála után ikreknek: egy lánynak meg egy fiúnak adott életet.
- Erre a váratlan esetre nem vonatkozott a végrendelet - gyűltek köré a rablók. – Most hát mit tegyünk?
- Szétosztjuk a vagyont a férjem akaratának szellemében - válaszolt az asszony.
- Vagyis ránk száll mind?
- Fityiszt száll rátok.
(Akkor meg hogy osszák szét?)
                  IKERPROBLÉMA : Természetesen valóban a szóbeli végrendelet értelmében kell eljárniuk. 7 részre osztják a vagyont. Két részt megtart magának a feleség, négy a fiúra száll, egy a lányra. Ezzel teljesül a rablóvezér akarata, hogy az asszony része (2) kétszerese legyen a lánygyermekének (aki ! részt kap), és fele a fiúénak (akire 4 rész jut).

Orvoskrimi
- A mi munkánk merő rejtvényfejtés, sőt némileg a mesterdetektívek nyomozásaira emlékeztet - mesélte a belgyógyász a barátjának. – Hiszen nem látunk bele a betegbe, apró jelekből kell következtetnünk, úgy hozni össze a megfejtést, azaz a diagnózist. Ráadásul az is nehezíti a dolgot, hogy a beteg nem mindig őszinte.
- Úgy érted, hogy néha átejtenek a pácienseid?
- Úgy hát. Volt például egy betegem, akinél semmi kúra nem vezetett eredményre. Egyszerűen megfejthetetlen rejtélynek tűnt, miért nem javul az állapota. Egy szép nap aztán ismét eljött hozzám, s miközben fehér inge kézelőjét feljebb tólva megfogtam a pulzusát, hirtelen fény gyúlt az agyamban.
- Hja! - mondtam. - Ha maga nem tartja be a diétát, az más. Nem el tiltottam a tojástól? És tessék! Az érverése itt tisztán kimutatja, hogy tojást evett ma is.
- És tếnyleg tojást evett?
- Persze, hogy azt a bitangja. Mintha a magam örömére, s nem az ő érdekében kértem volna, hogy tartson diétát.
- Jó, jó öregem! Dehát miféle csodadoktor vagy hogy a beteg pulzusából kiolvasod, mit reggelizett?
(Hát ez az! Hogy jött rá belgyógyászunk a beteg pulzusából az igazságra ?)
                           ORVOSKRIMI: A pulzusból sehogy. A fehér ing kézelőjére cseppent tojássárgájának a foltja volt az áruló jel. (Azért hangsúlyoztuk. ki a történetben a kézelő, illetve az ing színét, hogy rávezessük a megfejtésre az olvasót.) De hát akkor miért játszotta meg az orvos a pulzusból menüt kiolvasó csodadoktort? Mert az ilyen pszichológiai trükkök mindig hatnak a betegre, s abban reménykedett, a trükk hatására majd jobban szót fogad. Márpedig, ha szót fogad, meg is gyógyul.

A színész meg az elefánt
Egyik vidéken turnézó cirkuszegyüttesünk jólfejlett elefántbikája – természetesen idomítója kíséretében - a 6-os országúton épp fellépése színhelyére igyekezett, amikor egy ugyancsak vidéken turnézó fővárosi színész a kis piros kocsijával a nyomába ért. Megelőzni azonban már nem tudta az állatot, mert közvetlen előttük, a sokfelé még ma is szokásos csengőjelzéssel, leengedték a vasúti sorompót.
- Csak annyit vettem észre – vallotta később a rendőrsé- gen a színész-sofőr -, hogy a látótér elsötétül előttem. Aztán hatalmas reccsenés következett, s a kocsi úgy megrázkódott, mintha földrengés lenne..
(Ha eláruljuk, hogy a történetben szerepe van egy piros vas labdának, és az idomító csengettyűjének is, ki tudja kombinálni mi történhetett?)
                             A  SZÍNÉSZ MEG AZ ELEFÁNT: Az elefánt uraság szépen ráült a hűtőre, és reccs: összeroppant a karosszéria. A négylábú művész ugyanis kissé összezavarodott. Úgy idomították; hogy mutatványa közben, ha csengetést hall, rá kell ülnie a mögötte levő piros vaslabdára, s most, hogy a csengő jelzés megtévesztette, balszerencséjére az ugyancsak piros autót nézte labdának a színe miatt. Szinte várta a produkcióért járó tapsot.

Tyúkper
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy budai motoros, aki az Árpád-hídon innen, és a Margit Hídon túl, pont a Pusztaszeri út közepén elgázolt egy kendermagos tyúkot. No, ha elgázolta, nyomban jóvá is akarta tenni a vétkét, s a szitkozódó tulajdonoshoz lépve, felajánlotta, hogy megtéríti a kárt.
Alkudozni kezdtek iziben. A gazda 120 forintot kért, azzal, hogy a motoros vigye magával a tyúkot is, az viszont csak nyolcvan forintot akart fizetni, de úgy, hogy a jószágról lemond. Mivel mindketten váltig csak a maguk igazát akarták a másikra tukmálni, végül sehogy sem tudtak, megegyezni. Midőn felforrt dühük gőzében már rendőrért kezdtek kiátozni, hirtelen ott termett mellettük egy menyecske, aki eddig saroknyi távolból figyelte a vitát.
- Minek ide rendőr?- billentett huncutul a szemén. Elég lesz egy biró is, Az leszek én.
- Maga-e?- meredtek rá mindketten csodálkozva.
- Én hát!- bólintott az asszony, és már el is kezdte a kihallgatast. - Maga nyolcvan forintot akar fizetni, lelkem, és itthagyni a tyúkot, ugye?- fordult a motoroshoz.

- Így, ahogy mondja - felelte az.
- Csakhogy nekem nem kell a tyúk - kezdte előlről a gazda. - Nekem a százhúsz forint kell.
- Bízzák csak rám a dolgot - csititotta az asszony. -
Mondtam már, hogy majd én eligazítom. - És el is igazította,
mindenki megelégedésére. (De hogyan ?)
                    TYÚKPER : Elkérte a. motorostól a 80 forintot, amit az eredetileg is fizetni akart, aztán hozzátett a maga pénzéből 40-et, és az így 120 forintra kerekített összeggel kielégítette a gazda igényét. Végül fogta a neki csak 40 forintba került

" 120 forintos tyúkot, hazavitte, és olyan vacsorát csapott belőle, hogy még tán ma is nyalja szája szélét az ízétől a család, Amiből az a tanulság, hogy szép szóval, okossággal mindig jobban jár az ember, mint veszekedéssel.

Kísértetjárás a kórteremben
A reumája miatt kórházban fekvő Eszti néninek füstölt heringet hozott ajándékba egy késő este látogatóba érkezett kolléganője. Eszti néni nagyon szerette a füstölt halat. De épp vacsora után volt. Fogta hát a heringet, és betette az ablakba, hogy
majd jó lesz másnap tízóraira. Reggel, amint kinyitotta a szemét, első pillantása az ablakra esett. Hát nincs ott a hal! Uramfia, csak nem a szobatársak csenték el? Két hete fekszenek együtt, még sosem történt ilyesmi. Egész nap dúlt-fúlt mérgében, de csak estig. Mert amikor lámpagyújtás körül megint rápillantott az ablakra, csodál-

kozva tláta, hogy ott lapul a'hering: ahová tette,'még a csomagolás is érintetlen rajta. No de ilyet! Úgy látszik meg akarta tréfálni valaki. Sebaj. Holnap is lesz egy nap, akkor is elkél tízórainak az ilyen finom falat. És megnyugodva elaludt.
Igen ám, de reggelre a halnak megint nyoma veszett.
- Álmodtam volna, hogy este ott láttam a két üvegtábla között?- töprengett Eszti néni, most már kicsit megzavarodva. - De nem! Hisz tisztán emlékszem, hogy ott volt,
s öregszem, mi tagadás, de hibbant még nem vagyok. Hát hallott már ilyet a világ?
Hozták a reggelit, az ebédet, a vacsorát, de a titokzatos hal csak nem ment ki a fejéből. Aztán lefekvés előtt megint odanézett valahogy az ablakra. Ệs mit látott? A halat. Nem akart hinni a szemének. Kísértetek járnak itt? Vagy önállóan közlekedik az a füstölt hering ki és be az üvegen át? Hisz az előbb még kihajolt az ablakon: semmi, de semmi sem volt ott, és azóta ki sem mozdult a szobából... Ez csak valami látomás lehet. Csöngetni kéne a nővérkének, hogy hívjon idegorvost...
Míg agyában záporoztak a gontolatok, szinte önkéntelenül kiszállt az ágyból, és egész testében reszketve az ablakhoz ment, hogy megragadja a halat, ha ugyan megragadható, és nem valami kórházba utalt délibáb. S ahogy közelebb lépett, egyszeriben mindent megértett. (Mi lehetett a hering titka?)
    KÍSÉRTETJÁRÁS A KÓRTEREMBEN: A hering papírosostúl beleakadt a rolettahúzó végébe. Reggel, amikor a nővér felhúzta a rolót, a hal vele együtt felszökött, este, amidőn lehúzták a rolettát, mindig ismét visszatért.
Cserbenhagyott áldozat
Fiatal, vidám képű gyerek ül a triciklin. Fütyürészve hajtja a pedált, sugárzik belőle az életöröm. És egyszerre... Igen, igen! Most megcsúszik, billen egyet, fölborul. Égnek
merednek,a kerekek. A fiú ott fekszik köztük élettelenül.  Rettenetes látvány.
S ami még rettenetesebb, a járókelők közömbösen mennek el mellette. Egy arra robogó autó még lök is rajta egyet, de meg sem áll... A közelben rendőr posztol. Ám mintha mitsem látna. Embertelenség! Végre valaki mégis észbekap, és futni kezd a fiú felé, hogy felsegítse. Ezt az alakot bezzeg már észreveszi a rendőr. Karon ragadja, és visszarántja. Hasztalan kapálódzik szegény, hiába mutogat a felborult triciklire, nem engedi lelépni az úttestre.
(Na hiszen, szép kis rendőr! Vagy lehet, hogy egy rendőri egyenruhába bújt gengszter? Isten szerelmére! Mi történik itt?)
    CSERBENHAGYOTT ÁLDOZAT: Lehet, hogy kiábrándítóan hangzik, de semmi különös nem történik. Mindössze filmfelvétel folyik. A rendőr épp azért áll ott, hogy az illetéktelenül arra mászkálókat visszatartsa. Így az önkéntes életmentőt is, aki nem vette észre a szomszédos ház erkélyén a stábot és a kamerát. De azért ebből is levonható némi tanulság. Jelesen az, hogy nem minden krimi, ami annak látszik.

Ez Texas!
A texasi Mr. Green az éjszakai órákban egy néptelen utcán bandukol hazafelé. Egyszer csak egy kapu alól kiugrik két fegyveres férfi. Az egyik fenyegetően elibe áll, a másik hátulról pisztolyt szorít a bordái közé, és rárivall: - Adjon egy tízcentest vagy lövök! Az áldozat benyúl a zsebébe, és boldogan, hogy ennyivel megússza, előkotorássza a kért pénzdarabot. De azért furdalja a kíváncsiság.
- Az uraknak pont tíz centre van szükségük? – érdeklődik. Egyelőre enyire - mondja szinte lágy hangon a szemben álló bandita. Ugyan minek kellett a tiz centes érme a két útonállónak?)
                           EZ TEXAS!: Hogy feldobják, és fej vagy írás alapon eldöntsék, melyiküké legyen a percek múlva teljesen kifosztandó Mr. Green aranyórája, és melyiküké a . pénztárcája. 

Közüti kihágás
Közlekedési büntetőcédulát ragasztott egy családi ágyra a szolgálatos rendőr Brighton főterének egyik parkolóheIyén. Az ágyat két férfi szállitotta az utcán, hamarosan azonban belefáradtak a cipekedésbe, s terhüket a parkolóhelyen
biztonságba helyezve, bementek egy teázóba erőt gyűjteni. Ötletükért egy font büntetést kellett fizetniük. Mit gondol, mivel indokolta meg a rend éber őre a bűntetés kiszabását?)
     KÖZÚTI KIHÁGÁS: Azzal, hogy a családi ágyak Brightonban nem tartoznak a parkolásra jogosult közlekedési eszközök közé.

Oldal: MINIKRIMI 71-80
TÜKÖRÁLTALTALÁNYOS 1KORINTUSI 13,12 - © 2008 - 2024 - tukoraltaltalanyos.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat